Azt mondják, hogy a legjobb történeteket az élet írja és számos esetben a művészet másolja a valóságot. Amikor egy amerikai filmet nézünk, sokszor felsóhajtunk a látottakon, mondván: „Ah, ekkora lúzer a világon nincs, ez lehetetlen!” Aztán a tapasztalat megmutatja, hogy elhamarkodottan ítélkeztünk, hiszen előfordul, hogy saját magunk kerülünk olyan helyzetbe, amiről azt hittük, csak Hollywoodban történhet meg…

Íme három történet a valós életből, mert a valóság gyakran viccesebb, mint a művészet:

1.„Még a nevét sem tudod”

Emlékeztek A szomszéd nője mindig zöldebb című film végén a bakikra? Van benne egy jelenet, amikor Jack Lemmonnak nem jut eszébe a női főszereplő karakterének neve, és azt mondja: „Elhagyott”, mire férfitársa rávágja: „Nem csodálom, még a nevét sem tudod.”

Nos, megesett, hogy egy barátom kinézett magának egy lányt, és – meglehetősen alkoholgőzös állapotban- egy szép szeptemberi estén úgy döntött, hogy beszél az említett hölggyel az érzéseiről. Szíve választottja a szüleivel lakott, ám ez nem tarthatott vissza egy elszánt (és főleg ittas) szerelmest. Úgy döntött, hogy kaputelefonon felcsönget neki, és találkára hívja a ház elé.

Barátom és én, a poén jegyében, támogattuk az ötletét és elkísértük a lányos házhoz. Annyi eszünk szerencsére volt, hogy a sötétben elbújtunk a bokorban, amíg ő a kaputelefont bűvölte. Barátunk annyira részeg volt, hogy a nevet is alig találta meg. Mikor végre sikerült a megfelelő (?) számot megtalálni, barátunk láthatóan elszántan állt szemben a kaputelefonnal.

A sztori folytatását és a másik kettő, filmbe illő történetet ide kattintva olvashatod!

Galériánkban pedig olyan filmekről olvashatsz, amikben maguk a lúzerek voltak a főhősök