Golenya Ágnes Éva neve sokak számára nem ismeretlen, de ezidáig mégsem fedezte fel magának mindenki. És, ha nem is mindenki tud azonosulni a világával, ő sok-sok nőnek adott már inspirációt és motivációt a fejlődésre, változásra. Ahogy mondja, ő nem mindenkinek ír és ez így is van jól. Ő azokat szólítja meg, akik eljutnak arra a pontra, amikor az ember felteszi önmagának a kérdést: mi végre vagyunk itt, mi is lehet az élet értelme? Első könyvét közel 15 éve írta – Az Aranyasszony útja címmel –, ami a mai napig nagy siker, most pedig megjelent első gyermekkönyve. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.

– Mi inspirált arra, hogy íróvá válj?

– A kilencvenes évek közepén még szervezetfejlesztéssel, vezetőképzéssel foglalkoztam, hirtelen aztán munka nélkül maradtam, túlképzett voltam, válaszút elé kerültem. Szembesültem azzal, hogy amit eddig csináltam, nem biztos, hogy az utam tovább. Mindig is imádtam írni, már általánosban különös történeteket írtam a sablonos fogalmazás dolgozatok helyett, amit sokszor az egész iskola előtt felolvashattam... Egy különösen letargiás napomon, munkanélküliségemen búsulva szó szerint az ölembe pottyantak régi verseim, írásaim egy polcról leesett könyv lapjai közül. És ekkor eszméltem, hogy mintha mindig is az írás éltetett volna, annak idején is minden érzelmemet, fájdalmat kiírtam magamból. Ott iziben elkezdtem a magam kedvéért „papírra vetni” ami épp tombolt bennem, ami fájt, a kérdéseimet, a vágyaimat. Nem tudtam, hogy épp egy könyvet kezdtem egy új útját, életét kereső nőről.

– De mégis könyv, sőt sikerkönyv lett belőle!

– 2004-ben a belső utazásom, a sok kiadni való érzés hatásából született meg Az Aranyasszony útja. 2008-ban jött ki könyvként és hirtelen író lettem, de fel sem fogtam, el sem hittem, hogy a Vörösmarty téren ülök és dedikálok. Egy mai modern, irigyelt szép nő, “egy budai szépasszony”, akivel egyszer csak fura dolgok kezdenek történni, pánikbeteg lesz, majd egy súlyos betegségben átértékel mindent addigi életében. Egy váratlan találkozásból mesebelei kapcsolat lesz, ami Dél-Amerikába vezeti. A könyv médiavisszhangjában valóra vált álomként írnak az ezt követő korszakomról, ami egy Peruba költözéssel kezdődött 2007-ben. A már korábban elkezdődött spirituális megélések intenzívebbé váltak, … kinyílt bennem valami új. Azóta kiderült, nem én vagyok az egyetlen nő, aki felébredt egy addigi életéből. És még többen vágynak erre!

– Mit éltél át belül, milyen érzelmek vezettek el az első három regényhez? Mert ugye nem titok, hogy trilógia lett belőle.

– Életem legnagyobb fordulópontja volt, mikor megkérdőjeleztem, hogy mi az a valóság, amit érzékelünk, amit élünk. A nehézségek, a betegségem és a perui éveim hatására megéltem olyan dolgokat, amik módosult tudatállapotnak nevezhetőek. Aki élt már meg ilyet, az tudja, hogy a földi érzékelésünk, tudásunk igencsak korlátozott. Folyamatosan ismertem meg magamat is, nemcsak mint Ágit, hanem mint írót, és azt az embert, akinek mondanivalója van másokhoz. Szerettem volna, hogy az arra nyitott embereket, vagy, akik hasonlót éltek meg, őket motiváljam, ébresszem rá, hogy kérdőjelezzék meg bátran, amit hisznek a világról, és, hogy igenis létezik egy láthatatlan része, avagy dimenziója mindennek. Ne csak morzsoljuk a napokat, hanem szerezzük meg azokat a képességeket, amik bennünk vannak és érzékeljük, ami a valóság mögött van. Tágítani a határokat, próbáld ki, fedezd fel – erre buzdítok azóta is másokat.

– Akkor te elég mély, mondhatni filozofikus vagy spirituális témákat boncolgatsz…

– Sok idő volt, mire letisztult, kiknek írok, kiket tudok motiválni. És nem mindenkinek írok, el kellett fogadjam, sosem leszek mainstream alkotó. Azoknak írok, akik eljutottak az életben arra a pontra, amikor a nagy kérdést feltették: mi végre vagyunk itt? A híresen nagy kérdések, miért születünk, mi az élet, mi a halál… nem mindennapi témák.

– Ide tényleg nem jut el mindenki, ehhez sokat kell tapasztalni vagy súlyosabb dolgokat megélni. Milyen visszajelzéseket kaptál?

– A korai években kaptam a legtöbb levelet, pozitívan sokkoló mennyiségű visszajelzést. Voltak nem kevesen, aki konkrét gyógyulásokról számoltak be, amit a lelki utazás hozott el az Aranyasszony regények kapcsán. A mai időszakban kevesebb visszajelzés jön, de azért jön, viszont most más világot élünk már, kevesebben akarnak elmélyedni, megismerni a világot és önmagukat.

– Nem túl megfoghatatlan téma ez? Hogyan lehet ezt jól tálalni?

Nevezhetném misztikusnak, de egyszerűbb tudományos-fantasztikus könyvekként. Van köztük több regény, de vannak komoly metafizikai „tankönyveim” is, sőt kettő a 2007-2010 perui és ecuadori őstörténeti kutatásaimról szól. A regények egyszerre kalandosak és ismeretterjesztőek. Éltem Peruban, kutattam az ősi civilizációkat és éveken át rengeteg előadást tartottam erről. A metafizika, az energia működése az emberiséggel szinte egyidős és ott van az életünkben, csak kevesen jutnak el oda, hogy gondolkodjanak róla, pláne, hogy ezt alkalmazzák az életükben! Egy rendezettségben a csodáknak is helye van, ám a misztikumnak tűnő dolgokat fontosnak tartom megmagyarázni, racionálisan felfogható módon. A könyveimben tehát nem csak elvont és spirituális dolgok vannak, alátámasztom tudományos tényekkel, információkkal. Szintetizálok, hogy kicsit kézzel foghatóbb legyen.

– Írtál 14 felnőtt könyvet, hamarosan a 15. is a kezekben lesz… most pedig az első gyerek regényt. Miért a váltás és mit kell tudni róla?

– A fejemben már régen benne volt, hogy valami módon szeretnék szólni a gyerekekhez. Öt unokám van. Tudom, hogy felnőttként, milyen nehéz beszélni bizonyos dolgokról a gyerekeknek. Állandóan kérdeznek. De amit egy felnőttnek egész egyszerűen kimondok, azt egy gyerekkel már nem olyan egyszerű. Nem minden adható át, és az ő szintjükön kell kommunikálni. Az unokáim világítottak rá arra, hogy ha én, aki nyitott és tapasztalt vagyok, nehezen jutok dűlőre a kérdéseikkel, akkor feltételezhetően felnőtt társaim még inkább igényelnének ebben segítséget.

A tabu témák, kényes témák megbeszélése kevés családban van jelen, pláne nem az iskolákban.

– A Lili és Lala: Hold-leánya és Föld-fia fantasztikus kalandjai címet viseli. Akkor ebben is benne van a misztikum vagy az említett tabu témák?

– A gyerekkönyvvel már konkrétan az volt a célom, hogy ne csak a felnőtteket bátorítsam a tükörbe nézésre, hanem hogy segítsenek ebben a gyermekeiknek, unokáiknak is, illetve közvetlenül bátorítsam azt a kis kamasz korosztályt, akik a szívükön viselik a világ sorsát. A nyitott szülők sem merik elengedni a gyerekeket abba a világba, ami nem a társadalmilag berögzült sztereotípia. Pedig a gyerekek nyitottak, kíváncsiak, felelősséggel teli új nemzedék a bolygónk sorsát illetően. A könyvem központi témája a bolygó jobbá tétele, az állatok védelme, az emberek boldogsága, de érintem a vegán életmódot és szóba kerül a szeretteink elvesztése is. Mindez egy különleges barátság meséjébe ágyazva, az ő nyelvükön. Mit mondjunk a gyereknek, aki keresi a választ ezekre a kérdésekre? Ebben szeretném segíteni a szülőket.

– Akkor a felnőttek számára is van mondandód ezzel?

– Hajaj! Pontosan, nem is kevés és nem is könnyű. A következő generációkra ne erőltessük rá azokat a sémákat, működéseket, amit mi már látunk, hogy megbuktak és nem vezettek jóra, hiszen jelen világunk tele van problémával. Talán nem túlzás azt mondani, minden egyes ember boldogabban szeretne élni egy egészségesebb világban. Ha nem akarjuk belepréselni gyermekeinket abba a mókuskerékbe, amiből mi is szabadulnánk, akkor ez a könyv egy kis lépés lehet, ahol elkezdhetjük.

Szeretnék segíteni és várom a visszajelzéseket. Közösen, hogyan tudnánk úgy formálni a jövő nemzedékeit, hogy nem nyomjuk rájuk a mi rossz mintázatainkat, hibáinkat.

– Mennyire klasszikusan mesekönyv akkor ez?

– Mit nevezünk mesének? Ami a felnőtt embernek már nem látható, nem racionális, nem a “valóság”. De a mese elemei lefordíthatók; a fizikai és biológiai törvényekre, jellemekre, életigazságokra. Pont az a lényeg, hogy ne szétválasszuk a világokat, hanem integráljuk, és megértsük, nem csak 3 dimenziós biológiai dolgok vagyunk. A 21.századi gyerekeknek igenis van igénye kilépni a keretekből.

– Akkor azért ez egy speciálisabb gyerekkönyv.

– Ezt vállalom, akkor is, ha valaki pont emiatt nem akarja elolvasni a könyvem. Ez egy családi könyv, afféle foglalkoztató, amit akár közösen olvasva együtt, meg tudják az olvasottakat beszélni, ami szükséges is a gyerekeket érdeklő nehezebb témákban. Ez egy jó lehetőség arra is, hogy a szülő felmérje, milyen komolyabb dolgok is foglalkoztatják a gyerekeiket.

– Azoknak, akiknek tetszik a séma és várják a folytatást, mit üzensz?

– A jövőben folytatódnak majd Lili és Lala történetei, terveim szerint egy időutazás lesz a következő, amiben az ősi civilizációk kapják majd a főszerepet és az ősi emberek számunkra meghökkentő tudása, például a piramisok építése, elsüllyedt világok misztikuma.

Az írónő interjúnk megjelenésekor befejezte újabb inspiráló, felnőtteknek szóló regényét, Vedd kezedbe az életed! címmel.

Galériánkban az olvasás 8 jótékony hatását találod!