„Remélem élvezitek, hogy próbáltok elkapni” A Zodiákus

Miért az amerikai sorozatgyilkosokról tudunk legtöbbet? És miért hisszük annyian, hogy a legtöbb sorozatgyilkos a 70-es években tevékenykedett? Talán a hippikorszakból kiábrándult, a „boomerizmusból” végleg pofára esett korszellem az egyik ok. Ám egészen biztosan a nyilvánosság a legfőbb válasz.

Ma már nehéz elhinni, hogy a leghírhedtebb sorozatgyilkosok pl. Charles Manson és Ted Bundy pere az újságírók, a tévékamerák fókuszában zajlott, sőt, mindkét romlott elme karizmája elegendő volt, hogy átmenetileg megossza a társadalmat, sőt új híveket toborozzon a médián keresztül még a börtönből is.

Olyasmi pedig végképp nem történhet meg, mint a Zodiákus nevű, soha el nem fogott sorozatgyilkossal, aki a sajtón keresztül kommunikált a rendőrséggel és a teljes közvéleménnyel.

„Cirkuszt akar? Megkapja a cirkuszát.” Ted Bundy az ügyészhez

A bűnügyi profilozás csak a hetvenes években vált a kriminológia részévé. Pedig nem újdonság, már a boszorkányokat is „egyértelmű jelek”, például furcsa anyajegyek alapján találták meg az inkvizítorok. Ám a tudományos személyiségtípus-kutatás mint bűnüldöző módszer/eszköz csak a múlt század legvégére terjedt el (lásd a méltatlanul elkaszált Mindhunter c. sorozat két megvalósult évadát.)

Amerikában a nyilvánosság és a szabad sajtó a 70-es években kezdte felkapni a sorozatgyilkosok ügyeit. Bizony, a médiumok beálltak „átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány” gyilkosok mögé. Ha más nem azzal, hogy tudósítottak az ügyükről és ezzel tovább táplálták beteges hataloméhségüket.

Ám ugyanitt, az álmok (és gonosztevők) szabad hazájában született meg a profilozás is. Az FBI fokozatosan kezdte alkalmazni ezt a technikát és nem véletlen, hogy a kilencvenes évekre már a nyilvánosság kizárásával nyomozott a fél világ rendőrsége. Ezért is tudunk kevesebbet a későbbi – és mostani – rémekről.

(A Vasfüggönyön túl, a szovjet mintájú „ideális társadalmakban” nem létezhetett tébolyult elme, sem módszeres kéjbűnözés. Ráadásul ott a sajtó csakis irányított véleménnyel leledzett. Nyilvánvaló, hogy a kortársaknak nem volt fogalma a szovjet gyerek- és nőgyilkosokról. Még a hazai Martfűi rémről sem nagyon.)

„Az egyetlen, amiben bűnös vagyok, hogy engedély nélküli temetőt üzemeltettem.”

33 fiú és fiatal férfi megkínzása, megerőszakolása és megölése. Ez John Wayne Gacy bíróságon igazolt bűnlajstromának tömör kivonata.

Az azonos neműek és azonos bőrszínűek sorozatos kéjgyilkolásában mindenképpen Gacy a rettenetes csúcstartó. Ami ennél is különösebb, otthon tárolta áldozatait a pincében, udvaron, a garázsban elásva, leginkább mésszel leöntve. Ez a különösen morbid, beteges ragaszkodás az áldozatokhoz talán senki másra nem jellemző – kivéve a televíziós sorozatban is megörökített Jeffrey Dahmert. Nyilván ezen két ok miatt kapott olyan nagy nyilvánosságot az ügye. És ezekben valóban egyedi sorozatgyilkos volt a 70-es években.
Ám mégiscsak egy szörnyeteg, aki kapcsolatait, vállalkozásait, anyagi hatalmát kihasználva jobbára magányos, sérült lelkű, a világ és a társadalom perifériáján álló fiúkat kábított el, bántalmazott, erőszakolt, csonkolt, ölt meg – különböző sorrendben. Majd elásta őket a saját háza körül.

1972 és 78 között tevékenykedett bizonyítottan. Hol volt még akkor a bűnügyi profilozás? Ha az egyik véletlenül megmenekült áldozata – aki egyébként maga is erőszaktevőként került később börtönbe – le nem buktatja, talán soha nem fogják el.
A John Wayne Gacy pincéjében, majd háza körül megtalált, több rétegben élére fektetett, a helyhiány miatt gyakran megcsonkítva elföldelt és „tartósított” holttestek feltárása és azonosítása évekig tartott.

„Csókoljátok meg a s…gem”

A legtöbb sorozatgyilkos kéjvágyból öl – testi-lelki kielégülést, a hatalom érzetét kelti benne a borzalom, amit másokon elkövet.

Ez minden, ami a tipikus John Wayne Gacy-ben. A legtöbb dologban azonban különbözik, vagy minimum eltér már szörnyetegek tipikus történetétől.

Neki más, szörnyűséges módokon traumatizált gyilkos elmékhez képest egészen szokványos gyerekkora volt. Kapott ugyan egy rideg, megvető természetű apát, ám komolyabb bántalmazásokról nem tudni. Más, példás életű sorozatgyilkosokhoz képest mindkét felesége sejtett valamit, el is váltak tőle. A rendőrség is ismerte. Gacy börtönben ült szodómiáért (azonosnemű fiatalkorú megrontásáért), később mégis szabadon tudott gyilkolni (eddig) 33 bizonyított alkalommal. Neki már a gyilkosságok ideje alatt is nagyobb nyilvánosság előtt zajlott az élete, még politikai karrierje is volt, kincstárnokságig vitte a Demokrata Pártban. A legtöbb sorozatgyilkos igyekezett hétköznapinak látszani a mindennapokban. Gacy azonban bohócnak öltözve mulattatta a gyerekeket rendezvényeken, kórházakban, pártkampányokon. Önkéntes alapon. A sorozatgyilkosok sokféle helyszínen hagyják/rejtik el áldozataikat – ő 28 áldozatát tárolta otthon, a föld alatt. A többieket folyókból fogták ki. Talán épp nem fértek el… A Gacy-vel kortárs háborodott sorozatgyilkosok fényes logikával indokolják meg tetteiket és büszkék minden cselekedetükre. Egy idő után egyenesen imádják, ha saját magukat csodálhatják a nyilvánosság előtt ebben is. Gacy egyetlen gyilkosságot ismert be, a tárgyalások során a beszámíthatatlanságra alapozta védelmét és kivégzése előtt a fent idézett közleményt adta.

Minden sorozatgyilkosok legbetegebb ranglistáján Gacy több kategóriában is előkelő helyen áll. Ő gyalázta és gyilkolta meg a legtöbb azonos neműt. Ő a harmadik „legproduktívabb" gyilkológép az USA kriminalsztikájában. Ő az első, aki tartósan „együtt élt” áldozataival.
Ő az egyik utolsó, akit ténylegesen kivégeztek. De sajnos nem ő az egyetlen, aki soha semmit meg nem bánt.

Galériánkban olyan híres embereket ismerhettek meg, akik sorozatgyilkosokkal álltak kapcsolatban!