Jonathan Jacob Meijer hosszú, göndör fürtjeivel, lifestyle és spirituális vlogjaival egy sokadik hippi YouTube-influencernek tűnik, ám a holland férfi fő foglalkozása nem a tartalomgyártás, hanem a spermaadományozás. „Pályafutását“ 2007-ben kezdte, saját bevallása szerint egy meddő barátja inspirálta, és ezután kapott rá, hogy pároknak, illetve egyedülálló nőknek segítsen a gyermekáldásban. Csakhogy túlzásba esett…

A holland szabályozás szerint egy donor csak egy spermabanknak adományozhat, és maximum 25 gyereke születhet ezúton, ám Jonathan 10 év alatt 11 spermabank közvetítésével 102 gyerek biológiai apja lett. Emellett pedig a férfi privát adományozás (magyarán a sperma-feketepiacon) útján is segítette a gyermektelen párokat, amivel legalább további 80 gyereke született 2017-ig Hollandiában. Miután lebukott az országban, eltiltották a hollandiai spermaadományozástól, de Jonathan, jobban mondva hímivarsejtjei ekkora már nemzetközi vizekre úsztak. A Netflix háromrészes dokumentumfilmjéből kiderül, hogy Amerikától Ausztráliáig, Kenyától Angliáig rengeteg országban adományozott, több spermabankban és privát úton is.

Segítőkészség vagy megszállottság?

Minden spermabankban alá kellett írnia egy nyilatkozatot, hogy máshol nem szolgáltat mintát, de a rendszer hibájára mutat rá, hogy ezt a különböző laborok nem szokták ellenőrizni. Több álnevet is használt, a privát adományozások során pedig szintén hazudott. A The Man with 1000 Kids című sorozatban megszólaló nők vallomása szerint kezdetben nagyon örültek, amiért találtak egy egészséges, vonzó és segítőkész donort, aki anyagi ellenszolgáltatás nélkül adományozott nekik spermát, pontosan a peteérésük idején. Jonathan mindenkinek azt mondta, hogy csak néhány gyereke született, ezért egyikük sem aggódott, a szülők pedig néhány évvel később megdöbbenve szembesültek vele, hogy gyereküknek több száz, akár több ezer féltestvére él, sőt néhányuk annyira közel lakik egymáshoz, hogy egy iskolába járnak.

Ezzel pedig nemcsak az a probléma, hogy a férfi átverte a családokat, hanem hogy a későbbiekben hatalmas a vétlen vérfertőzés kockázata. Egyrészt a mai napig nem tudni pontosan, hogy Jonathan hány gyermeket nemzett, ráadásul többen nincsenek tisztában vele, hogy ő volt a valódi donorjuk, így előfordulhat, hogy két gyereke a közeljövőben egymásba szeret, akár közösen alapít családot, nem tudva, hogy féltestvérek. Létező jelenség egyébként, hogy a nem együtt felnőtt testvérek, rokonok tudat alatt vonzónak találják egymást, ami a biológiai hasonlóságnak köszönhető. Jonathan őrült megoldása ez ellen egyébként az volna, hogy a gyerekei social oldalaikon használjanak valamilyen szimbólumot, amiről megismerhetik egymást.

Ez pedig már felveti a kérdést, hogy a gyerekeknél vajon milyen lelki, pszichológiai sebeket ejt majd, ha rájönnek származásukra és az abból fakadó problémára. Egy anyuka mesélt például arról, hogy tinilányát kénytelen arra nevelni, hogy amikor megismerkedik egy fiúval mindig kérdezze meg, hogy ugye nem donorspermából született. Hát, nem éppen egy szokványos elsőrandis téma, az biztos…

Miért akar valaki egy falunyi gyereket?

A Netflix sorozatában számos megdöbbentő állítás, tény elhangzik, amelyeket nem fogok mind elspoilerezni, mert érdemes megnézni (három rész összesen egyébként). A sokk-faktoron túl pedig el is gondolkodtat. Végtelenül szomorú és felháborító, hogy olyan párokat, nőket vertek át és használtak ki, akiknek csak egyetlen vágyuk volt: anyává szerettek volna válni, de ez természetes úton nem adatott meg nekik. Sokan közülük nem engedhették meg maguknak a költséges hivatalos lombik eljárást, mások pedig személyesen szerették volna megismerni a donort, amit a holland törvények csak 16 év elteltével engedélyeznek. És igen, van, aki olyan kétségbeesett volt, hogy a Jonathantól kapott friss mintával egy parkoló autóban végzett magának inszeminációt. De ez nem jelenti azt, hogy a szülőket kéne okolni. Márpedig mikor először nyilvánosságra került a sztori, rengeteg hibáztató vagy egyenesen gonosz megjegyzést kaptak. Például, hogy a leszbikus pároknak bele kellett volna törődniük, hogy nem lehet saját, közös babájuk, de ők szembementek a természettel, és csak azt kapták, amit megérdemeltek. Csak ismételni tudom magam: végtelenül szomorú és felháborító.

A sztori legnagyobb kérdése pedig nem az, hogyan történhetett meg, hogy egyetlen donor ennyi spermát adományozzon, szerintem valójában az a talány, hogy miért akart Jonathan ennyire sok gyereket? Mivel ő maga nem vállalta a szereplést a sorozatban, erre sajnos nem kapunk egyértelmű választ. Egyes pszichológusok szerint gyerekkori elnyomásból, elhanyagolásból fakadhat a dolog, mások szerint istenkomplexusa és nárcisztikus hajlama vitte rá. Mindenesetre YouTube-videóiból az derül ki, hogy tettének komolyságát a mai napig nem látja be, szerinte nem tévesztett meg senkit, kvázi teljesen normális, amit csinált. Úgyis, hogy tavaly a hágai nemzetközi bíróság az egész világon eltiltotta a spermaadományozástól, és 100 000 eurós büntetést kell fizetnie, ha megszegné ezt. De mivel Jonathant eddig sem érdekelték a szabályok és törvények, könnyen lehet, hogy ezután sem állt le, és továbbra is világszerte születnek utódai.

Bár a sorozat alapján kétségtelenül szükség volna a spermadonorok átfogóbb és szigorúbb nemzetközi szabályozására, összességében mégiscsak pozitív, hogy egyáltalán van ilyen lehetőség. De persze sok pár inkább az adoptálás mellett dönt, ha nem születhet saját gyereke. Korábbi galériánkban megmutattuk, hogy a sztárok között is egyre több örökbefogadó családot találunk: