Doppingügyek, politikai játszmák, túsztörténetek: a legnagyobb olimpiai botrányok
Egy megnyitó persze nem a világ, az olimpiai játékok hosszú története során – ahol a sportszerűség és a becsületesség eszményei különösen hangsúlyosak lennének – számos valódi botrány is történt már doppingvétségektől kezdve biztonsági problémákon keresztül politikai ügyekig. Ezekből szemezgettünk néhányat.
Híres doppingolós esetek:
Ben Johnson kanadai sprinter az 1988-as szöuli olimpián megnyerte a 100 méteres síkfutást, később azonban megfosztották az aranyérmétől, miután pozitív doppingtesztet produkált. A dobogó legfelső fokát a második helyen végzett Carl Lewis kapta meg, akinek az amerikai olimpiai próbák során szintén pozitív lett a tesztje, ám ő valamiért megúszta a felfüggesztést.
Marion Jones amerikai atléta három arany- és két bronzérmet nyert a 2000-es Sydney-i olimpián. Bár sokáig vehemensen tagadott, 2007-ben végül bevallotta, hogy többször is tiltott szereket használt. Jonest megfosztották az érmeitől és hamis tanúzásért fél év börtönt kapott.
Lance Armstrong amerikai kerékpáros szintén 2000-ben bronzérmet nyert az időfutamban. Később ő is elmondta a nyilvánosság előtt, hogy pályafutása során rendszeresen használt doppingszereket, ezért 2013-ban visszavonták minden eredményét, beleértve az olimpiai bronzérmet is.
Az amerikai kerékpáros, Tyler Hamilton aranyérmet nyert a 2004-es athéni olimpián az időfutamban. Később kiderült, hogy doppingolt: 2011-ben visszaadta az aranyérmét, könyvében pedig komoly doppinggépezetet leplezett le, aminek szerinte Lance Armstrong volt a feje.
Az amerikai sprinter Justin Gatlint két alkalommal, 2001-ben és 2006-ban is doppingvétségen kapták. 2004-ben Athénban aranyérmet nyert, 2016-ban Rióban pedig ezüstöt: először két évre tiltották el, de később megfelezték a büntetését, majd 2006-ban négyéves eltiltást kapott (eredetileg nyolc év volt ez is), ami miatt a világcsúcsát is törölték.