Budapest meleg közösségéről már a múlt század elején készült részletesen vezetett nyilvántartás. Általában akkor lehetett felkerülni rá, ha valaki összeütközésbe került a törvénnyel, például elkapták szexuális aktus közben. Ugyanakkor a hatóságok nem vegzálták a melegeket túl gyakran, így - különösen ha meghúzták magukat – a fővárosban komoly veszély a hatóságok részéről ritkán fenyegette őket. Később a Horthy-korszakban ugyan szigorodott a szabályozás, a gyakorlat azonban azt mutatta, hogy a viszonylagos nyugalom továbbra is fennállt.

A melegekkel szemben táplált ellenszenv a második világháború alatt, 1941-től kezdett el fokozódni. Az érintetteknek egyre több büntetőperben kellett részt venniük, sőt, a hatóságok a homoszexuálisok kényszermunkára küldését is fontolgatták, amivel egyértelműen a náci Németországnak akartak kedvezni. A Hadtörténeti Levéltárban fellelt, hírhedt meleglista 1942-ből maradt fenn, és azt bizonyította, hogy a körvonalazódó tervekben nem volt túl sok könyörület.

A lista

Az 1942-es, összesen két iratból álló lista 993 férfi adatait tartalmazza névvel, születési hellyel és idővel, családi állapottal, foglalkozással, sőt lakcímmel is. Többségük igen fiatal volt, napszámosként, kereskedőként vagy segédként dolgozott (a listán kevés értelmiségi személy található). A listák egyébként egy levelezés részét képezték: az Államvédelmi Központ és a Honvédelmi Minisztérium írt egymásnak arról, hogy szükséges-e a melegeket honvédelmi munkaszolgálatra kötelezni, vagy inkább nem.

A honvédelmi munkaszolgálat lényege az volt, hogy a zsidók és más megbízhatatlannak bélyegzett emberek fizikai erejét valódi katonai szolgálatba kerülés nélkül tudják felhasználni. A levelezés kezdetén az Államvédelmi Központ 1942. november 7-én a következőt írta a honvédelmi miniszternek: „Kérem csatolt névjegyzékben felvett közerkölcs szempontjából megbízhatatlan, Budapest székesfőváros területén tartózkodó homosexuális egyéneket honvédelmi munkaszolgálatra behívni. Nagyméltóságod magas elhatározását kérem velem közölni.” (Takács Judit: Meleg század, Kalligram-MTA TK, 2018, 47.)

A válasz részlete pedig így szól (Hadi Szervezési és Mozgósítási Osztály részletes előterjesztése a Honvédelmi Minisztériumon belül, 1942. november 7.):

Másrészt mind nagyobb méreteket öltenek az oly kérelmek és javaslatok, melyek az ország lakosságának salakját a honvédségnek kínálja fel felhasználásra. Ily eljárás sérti a háborúban résztvevő többi feddhetetlen egyének jó érzését, amikor azt látják, hogy az igénybe vételnek elsősorban büntető jellege van.” (Takács Judit: Meleg század, Kalligram-MTA TK, 2018, 47.-48.)

És a Honvédelmi Minisztérium válasza a Belügyminisztériumnak; „(…) Végül még rá kell mutatni arra, hogy azok között (a homoszexuálisok között), akik katonák voltak, lehetnek, sőt lesznek olyanok akik rendfokozattal birnak és kitüntetéssel rendelkeznek. (…)” (Kurimay Anita: Meleg Budapest, Park Könyvkiadó, 2022, 262.)

A minisztérium tehát elutasította a munkaszolgálat ötletét, több okból is - nem szerették volna például, hogy a melegek jelenléte a hadseregben a szélesebb nyilvánosság számára is kiderüljön, ráadásul féltek a „betegség” terjedésétől. A kézírásos beszúrás azonban az általános vélemény felől nem hagy kétséget: „kétségtelenül hasznos, ha elsősorban a nemzet szempontjából haszontalan egyének pusztulnak”.

Kilistázott sorsok

Sajnos nem derült ki, hogy pontosan milyen jövő várt a 993 listázott férfi többségére. Egy kivétel mégis akadt: az egyik újságíróként dolgozó személy az ötvenes évek végén - amikor valódi hajsza indult meg a meleg közösségek ellen - rendőrségi „titkos munkatárs” lett Urbán néven. „Urbánt” valószínűleg szexuális irányultságával zsarolhatták, így került a hatóság kötelékébe, aktájából pedig az derül ki, hogy a második világháború idején megjárta a munkaszolgálatot, majd megszökött onnan. A hatvanas években az MTI újságírójaként főleg a kollégáiról jelentett Bécsben, végül 1973-ban Ausztráliába távozott.

Máig nincs olyan megbízható történelmi adat, amiből kiderülne, hogy mi lett a magyarországi melegek sorsa a Holokauszt során. Egyelőre ez a lista az egyetlen dokumentum.

Forrás: Takács Judit: Meleg század, Kalligram-MTA TK, 2018., 46-51. oldal

Kurimay Anita: Meleg Budapest, Park Könyvkiadó, 2022

Galériánkban hollywoodi sztárokról olvashatsz, akikről nem biztos, hogy tudtad, hogy melegek voltak!