Szélsőségek közötti utazás: egy tantrikus apáca története
Miközben mások elítélték, Valéria kérdéseket tett fel magának: „Mit szán nekem az élet? Mi az igazi utam?” A válaszokat nemcsak az önismereti úton találta meg, hanem a világ legnevesebb egyetemein is. Online kurzusokat végzett a Yale-en és a Harvardon, tanulmányozva az ázsiai vallások mélyebb filozófiáit, és végül a tantra ősi bölcsességei felé fordult, ahol az aszkétizmus és a testi élvezetek közötti kényes egyensúlyt kutatta.
– Az életed két olyan szélsőség között húzódik, amelyet nehéz lenne összeegyeztetni. Diplomás, több nyelven beszélő nőként miként jutottál el az erotikus masszázsok világába, majd végül a tantra mélyebb tanításaihoz?
– Az életem egyik legnagyobb fordulópontját a gazdasági világválság hozta el. Addig sikeres karriert építettem, diplomával és nyelvtudással rendelkeztem, de amikor a gazdaság összeomlott, hirtelen mindent elveszítettem. Az otthonom, az autóm, a cégem, minden szertefoszlott, és egyik pillanatról a másikra ott találtam magam az utcán, egy hároméves gyermekkel a karomban. Teljes bizonytalanság vett körül, és egyszerűen nem találtam munkát, hiába volt minden végzettségem.
Ez volt az a pont, amikor kétségbeesésből olyan lehetőségeket kezdtem el nézegetni, amelyeket korábban elképzelhetetlennek tartottam. Így sodródtam el az erotikus masszázsok világába. Már az elejétől fogva világos határokat húztam magamnak. Erkölcsi normáim nem engedték, hogy szexuális vagy orális aktust vállaljak, így olyan helyet választottam, ahol a masszázs a testi élvezetnél véget ért. Két hónap után madame lettem egy szerencsés egybeesésnek köszönhetően, majd rájöttem, hogy ez az út hosszú távon nem lehet az enyém, és másként kell továbbhaladnom.
– Ez a váltás önmagában is drámai, de hogyan vezetett mindez a spirituális ébredéshez?
– Az életemnek ez a szakasza arra kényszerített, hogy mélyebben foglalkozzak önmagammal és azzal, hogyan jutottam idáig. Miközben a masszázsházban dolgoztam, egyre inkább pszichológiai beszélgetésekbe keveredtem a férfiakkal. Nemcsak testi kielégülésért jöttek, hanem figyelemre, törődésre, egyfajta lelki kapcsolódásra vágytak. Ez az élmény elindított egy mélyebb önvizsgálat felé. Elkezdtem feltenni magamnak azokat a kérdéseket, amelyeket évekig elnyomtam: Miért élek így? Miért választottam ezt az utat? Hol van az igazi hivatásom?
Ez volt az a pont, amikor a spiritualitás felé fordultam. Elkezdtem különféle önismereti és tudatalatti módszereket tanulmányozni, és online kurzusokat végeztem el a Yale és a Harvard egyetemeken. Ezek a tanulmányok nemcsak intellektuális szinten adtak válaszokat, hanem mélyebb spirituális felismerésekhez vezettek.
– Hogyan vált a tantra életed meghatározó részévé?
– A tantra nem volt teljesen ismeretlen számomra, már korábban találkoztam a fogalmával, de amit először láttam, az csupán a felszínes, érzéki oldalát mutatta. A neo-tantra világa gyakran keveri össze a testi élvezetet a spirituális átalakulással, de én egyre inkább éreztem, hogy a valódi tantra ennél sokkal mélyebb. Ahogy belemerültem a tanulmányaimba, és egyre mélyebben kutattam az ősi tantrikus tanításokat, rájöttem, hogy a jobb kéz útja, a kasmíri Shaivizmus és az autentikus tantra az, ami igazán hozzám szól.
A masszőzi tapasztalataim során felismertem, hogy a férfiak és a nők közötti kapcsolatok mélyebb szintű megértése nem csupán testi, hanem lelki szinten is fontos. Ez késztetett arra, hogy egy új utat válasszak, ahol nem csupán élvezetet, hanem gyógyulást kínálhatok az embereknek. Így nyitottam meg a Kamadeva Tantra Masszázs szalont Budapesten, ahol az emberek igazi spirituális gyógyulást kerestek.
– Hogyan jött az a döntés, hogy apáca legyél? Ez azért egy radikális váltás.
– A döntés lassan érlelődött bennem. Miután mélyebben beleástam magam a tantra autentikus tanításaiba, egyre inkább éreztem, hogy az életem más irányba kell, hogy tartson. A korábbi évek szenvedései, a vágyak és a küzdelmek egyre jobban háttérbe szorultak, és a lelki béke, az önmegtartóztatás vágya vált meghatározóvá. Nem egy intézmény vagy egy szigorú fogadalom kötött ehhez az úthoz, hanem egy mély belső elhatározás.
Az évek során megtisztítottam a tudatalattimat, elengedtem az egóm kötődéseit, és felismerve, hogy az igazi boldogság nem a külső világban, hanem a belső csendben található, meghoztam azt a radikális döntést, hogy tantrikus apáca legyek. Ez az életvitel egy olyan mély, tiszta spiritualitást hozott az életembe, amely a legnagyobb ellentmondásokon és szélsőségeken is túlmutat.
– Hogyan tudsz ma visszatekinteni az utadra, amely a testi örömök világától a legmélyebb spirituális gyakorlatig vezetett?
– Ez az út tele volt fájdalommal, küzdelemmel és szenvedéllyel. De ha ma visszatekintek, azt látom, hogy minden állomásnak megvolt a maga szerepe. Az erotikus masszázsok világa, a férfiak és nők közötti kapcsolatok megértése mind segített abban, hogy rájöjjek: az igazi boldogság és béke nem a vágyak beteljesülésében, hanem a vágyakról való lemondásban rejlik. Az apácaság számomra nem egy elvonulás a világtól, hanem egy mélyebb kapcsolódás saját magammal és a spirituális világgal. Ez az életforma adta meg számomra a valódi szabadságot.
– Mit csinál egy nap egy tantrikus apáca? Milyen az életed most?
– Nagyon visszavonult életet élek, szinte nincs szociális életem sem, mert megszűnt a közléskényszerem. Szeretem a csendet, és önmagammal lenni. A napi meditáció és önismereti munka mellett könyveket írok. Most is éppen befejeztem a harmadik könyvemet, ami egy Edo kori japán luxuskurtizán életéről szól. Talán az írott szavakon keresztül tudom leginkább megfogalmazni mindazt, ami én magam is vagyok. A könyv összes karakterével tudok azonosulni, és talán mindegyik egy kicsit én is vagyok. Emellett segítem azokat az embereket, akik hozzám fordulnak, de ez már egy sokkal csendesebb, mélyebb kapcsolódás. A lelki út most inkább befelé vezet, és úgy érzem, a csend az, ami a legtöbb választ megadja.
Tari Valéria története nemcsak a tantra és az aszkétizmus közötti különös egyensúlyról szól, hanem arról is, hogy a legnagyobb veszteségek hogyan vezethetnek a legmélyebb felismerésekhez. Szélsőségek, ellentmondások, belső küzdelmek és lelki átalakulás: egy olyan utazás, amely mindannyiunkat arra hív, hogy merjük megkérdőjelezni életünk korlátait, és felfedezzük saját belső igazságainkat.