Annyira rossz, hogy már jó: 7 trash tartalom, amit titkon imádunk a szerkesztőségben

Borítókép: Annyira rossz, hogy már jó: 7 trash tartalom, amit titkon imádunk a szerkesztőségben Forrás: TTereza / Envato
Vannak azok a filmek, sorozatok, könyvek, esetleg zenék, amelyekre akaratunkon kívül rákattanunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy finoman szólva sem a kultúra fellegvárát képviselik, és a környezetünk számára totális időpocsékolásnak tűnik. A szerkesztőség tagjai most színt vallottak, mi az a guilty pleasure, vagyis bűnös élvezet, amit szívesen néznek.

Nehéz pontosan definiálni, hogy mi számít trash tartalomnak manapság, mert egyénenként változó, hogy hol húzzuk meg a határt. Apukám szerint például már az a hip-hop zene is „szemét“ volt, amit gimis koromban hallgattam (és azóta is szeretek), a férjem pedig automatikusan a szemét forgatja, ha a Netflix felkínál egy Jennifer Anistonos romkomot — miközben Instán a popsimessiás lelkes követője. Az, hogy mit tekintünk trash-nek, persze nemcsak személyenként, hanem az idő múlásával is változik. Valamikor például Ibsen művei is annyira botrányosnak számítottak, hogy ha akkor létezett volna a trash kategória, abba sorolták volna, ma már viszont a magas kultúra részeként gondolunk rá.

Tény, hogy manapság mintha sokkal több trash ömlene ránk, de ennek valószínűleg ahhoz van köze, hogy eleve sokkal több a médiaforrás és tartalom. Ezek azok a filmek, sorozatok, zenék, könyvek, amiket hivatalosan senki nem szeret, de mégis a többség ismeri, hiszen már annyira rossz, hogy jó. Emlékszem, anno A szürke ötven árnyalatát sokan úgy olvasták a tömegközlekedésen utazva, hogy becsomagolták, ne látszódjon a borító. Vagy lehetne említeni a Barátok közt sorozatot is, ami azért a kezdetekben nem számított kifejezetten trashnek, ám idővel az lett. De nem véletlenül készülnek sorra a különböző reality, megrendezett reality műsorok sem, amelyekbe a casting során szándékosan beválogatnak legalább egy trash szereplőt, aki majd elviszi a show-t.

Forrás: Netflix
A szürke ötven árnyalata is ''ciki trash-nek'' számított, mégis milliók olvasták a könyveket, látták a filmeket.

Azt vettem észre magamon, hogy az elmúlt években több trasht-t fogyasztok (főleg nézek), mint régebben. Évekkel ezelőtt egy másik női magazinnál a munkám részeként rengeteg trash-ről írtam, akkor egyetlen porcikám sem kívánta, hogy a szabadidőmet ezzel töltsem. Manapság viszont sokszor úgy vagyok vele, hogy az anyaságtól elgyötört agysejtjeimmel nem tudok befogadni egy komolyabb könyvet vagy filmet, ezért valami könnyedebb dologgal szórakoztatom magam, amiben nem kell elmélyedni, nem kell rá túlzottan figyelni. Egy biztos: ha a 2016-os Netflix-profilom találkozna a 2025-ös változatával, rosszallóan csóválná a fejét.

Kíváncsi vagy, az Éva szerkesztőség tagjai milyen „bűnös élvezetekért“ vannak oda? Az alábbi galériából megtudhatod: