— A szülés és a csecsemőgondozás a világ egyik legtermészetesebb dolga, amit évszázadokig nem tanítottak, mégis az előző generációk elmondása alapján ők ösztönösen felkészültebben, magabiztosabban váltak anyává, jóval kevesebb kérdés, kétely kavargott bennük. Mi változott mostanra: bizonytalanok lettek a nők, vagy a társadalom átalakulása miatt van szükség szülésfelkészítésre?

— Nagyon más világban élünk. Közhelyesen hangzik, de azért közhely, mert igaz. Ha visszatekintünk a 19. századba, vagy akár még a 20. század elejére, még nagyon szorosan éltek egymással a különböző generációk. Egy lány nem tudott úgy felnőni, hogy ne látta volna, ahogy a nővére, a nagynénje vagy a szomszédja serdült, eladósorba került, férjhez ment, majd általában egy éven belül szült is. Azt is megfigyelhették már egészen fiatalon, hogy a baba gondozása milyen feladatokkal, kihívásokkal jár, amiben a női közösség tagjai segítették egymást. A tudás és a tapasztalat átadása nem igazán tudatos volt, egyszerűen a mindennapi élet velejárójaként magukba szívták. Ma viszont már teljesen másképp élünk, egyrészt a közösségek szinte eltűntek, elmagányosodtunk, és az időnk nagy részét korcsoportokra bontva töltjük. Emellett a szülés intézményesítése is hozzájárult ahhoz, hogy egyre kevesebbet lássanak bele a lányok és a nők, mielőtt maguk is oda nem jutnak. Régebben nemcsak a szülés, hanem a szoptatás és a babahordozás is természetes volt, ma már ezeket is tanulják.

— Első végzettséged szerint középiskolai tanár vagy, tehát viszonylag messziről kanyarodtál a szülésznői hivatás felé. Mi vezetett végül erre a pályára?

— Az én történetem nem úgy indult, hogy már egészen fiatalon tudtam, milyen szakmában szeretnék tevékenykedni. Nem volt előttem egy tiszta jövőkép, annyit láttam, hogy a matekot és a németet szerettem, ezért amikor az egyetemre kellett felvételezni, ezt a két szakot választottam. Egy év után viszont rájöttem, hogy a matematika ilyen szinten már nem annyira vonz, és pont kapóra jött, hogy meghirdettek egy művelődésmenedzser és felnőttképzés szakot, ami megtetszett, így váltottam. Akkor még fogalmam sem volt, később mennyire jól fog jönni nekem, hogy felnőttképzésről is tanultam. Az egyetem utolsó éveiben ismerkedtem meg a gyerekeim apjával, és viszonylag hamar, egy éven belül teherbe estem, tulajdonképpen a szülés és a várandósság így keveredett be az életembe. A fiam 1998-ban kórházban, a lányom pedig 2001-ben otthon született, és ez a két szülésélmény, plusz az a hatalmas változás, amit az anyává válás hozott az életembe, vezetett oda, hogy a szülésfelkészítéssel kezdjek foglalkozni. Tehát diploma után alig dolgoztam az eredeti szakmámban, máris gyereket vállaltam, ami másnál felér egy karrier-öngyilkossággal, de nekem ez hozta el azt, hogy megtaláljam a hivatásom. Aztán úgy alakult, hogy ott lehettem 2002-ben a European Network of Childbirth Associations, a szüléssel foglalkozó szervezetek európai hálózatának éves találkozóján, ahol rengeteg izgalmas szakmabeli előadást hallgathattam meg. A szakma szépségén túl a tréningközpontú szemlélet is közel állt hozzám, tehát, hogy nemcsak egyszerűen információt adjunk át, hanem a fogadó félt vezessük rá arra, hogy megfogalmazódjon benne a kérdésekre a válasz.

— Az utadban talán az is különleges, hogy hamarabb lettél segítő, mint egészségügyi szakdolgozó. Ez szerinted előny vagy hátrány?

— A megfelelő ismeretek elsajátítása után elsőként szülésfelkészítőként kezdtem el dolgozni, de közben folyamatosan képeztem magam, a német módszertan különösen megfogott. Nemcsak maga a tananyag, hanem az a folyamat is, ahogy ott oktattak. Magyarországon még mindig túlnyomóan frontális az oktatás, sokat kell magolni és visszamondani, a németeknél már akkor is projektmunka keretében dolgoztuk fel a tananyagot, ami így jobban meg is marad, és a későbbi tudásátadást is segíti. És amikor már néhány éve tartottam – nem egyedül, hanem párban szülésznő-védőnővel közösen – szülésfelkészítő tanfolyamokat, akkor jött a sugallat, hogy beiratkozzak a szülésznőképzőbe, és ebből az irányból is átfogó ismeretekkel rendelkezzem. Hátrányát egyáltalán nem érzem mindennek, sőt talán az, hogy már két saját szülésélmény, illetve szülésfelkészítők tartása után tanultam meg a magyar szülésznői dogmákat, adott egyfajta magabiztosságot, hogy merjek újragondolni bizonyos dolgokat. Minden új ismeret, tudás úgy szűrődik le bennem, hogy felteszem a kérdést, engem ez mennyire érdekelt, segített volna a szülésem során? Ez alapján állítom össze a szülésfelkészítőim tematikáját is.

— Milyen szerinted a jó szülésfelkészítő tanfolyam? Nekem ebben sajnos elég rossz tapasztalatom van. 2018-ban, mielőtt az első lányom született, jártunk a kórház szülésfelkészítőjére, ahol leginkább az intézményt mutatták be, és azt, hogy mikre lesz szükség, a legkevesebb szó magáról a vajúdásról és a szülésről esett.

— Amikor a 80-as években kidolgozták a családbarát szülészet elveit, abba belekerült, hogy a kórházaknak szülésfelkészítő tanfolyamot kell tartaniuk. De ezek inkább előadások, sokszor minimum 50 várandós nővel, pedig egy szülésfelkészítőnek szerintem intim, bensőséges környezetet kéne zajlania. Tőled és másoktól is azt a tapasztalatot hallom vissza, hogy a kórházi szülésfelkészítő előadások nem igazán arról szólnak, hogy az anyának mire van szüksége ahhoz, hogy a lehető legjobb szülésélményben és biztonságban legyen része, hanem arról, hogy a kórháznak mire van szüksége a szülő nőktől és a kísérőjüktől. Az intézménytől független szülésfelkészítőnek nagy előnye, hogy azzal tudnak foglalkozni, ami a résztvevőket valóban foglalkoztatja. Hasznos és praktikus információkat be lehet gyűjteni persze a kórházi előadásokon is, de egy igazán jó, sokat adó szülésfelkészítő tanfolyam kiscsoportban, maximum 16 fő részvételével zajlik. Fontos az is, hogy lehetőség szerint nem tömbösítve, egy hétvégén adják le az egész tudásanyagot, hanem heteken át vezetik a csoportot, amelynek tagjai között kialakulhat a kötődés és az egymás támogatása, segítése. A legutóbbi csoportomban például félórával a befejezés után is ott toporogtak, beszélgettek, annyira kapcsolódtak egymáshoz.

— 2018 óta Berlinben élsz, ahol sok szempontból teljesen másként folyik a várandósgondozás, másképp működnek a szülészetek is. Véleményed szerint milyen elméleti vagy gyakorlati elemeket volna jó átemelni a hazai ellátásba?

— A magyar egészségügy egy nagyon hierarchikus szervezet, ahol a páciens van legalul, és ez a szemlélet a szülészeteken különösen rosszul tud lecsapódni. Emiatt és a túlterheltség, alulfizetettség miatt beszélnek sokszor még ma is megengedhetetlen hangon várandós, szülő nőkkel, és emiatt kérdőjelezik meg, vagy veszik semmisnek az anyák véleményét, kívánságát, például szülőpozíció, mesterséges beavatkozások vagy a szoptatás terén. Ezen mindenképp változtatni kéne, amihez fontos volna nagyobb hangsúlyt fektetni a kommunikáció oktatására, onnan kiindulva, hogy nevén szólítjuk a nőket, nem édesanya mindenki, vagy a kórházi ágy számozása alapján nevezik őket. Én például az első szülésemnél „Három per ketteske” voltam, Németországban ez elképzelhetetlen. De az is alapvető különbség a német és a magyar szülészet között, hogy kinek kell felügyelnie a szüléseket a kórházakban. Németországban ez elsődlegesen a szülésznők feladata. Rendszeres időközönként a szülőszoba iroda részében megjelenik az orvos, akkor kell neki referálni, adott esetben egyeztetni, de egyébként a szülésznők önállóan képesek a saját kompetenciájukban döntéseket hozni és azokat kivitelezni. Egy élettani szülésnél valószínű, hogy az orvos csak a kitolás idejére jön be, és ha minden rendben van, akkor csak megfigyelő helyzetet vesz fel. A szemlélet is más, mert nagyon fontos, hogy az egészségügyi dolgozók nem úgy tekintenek a szülő nőkre, hogy letolják rajtuk a protokollt, hanem tesznek azért, hogy minél jobb élmény legyen a szülés. Ha már ez megváltozna otthon, az óriási előrelépés lenne. De emellett persze az is segítene, ha a szülésznők nem lennének túlterhelve, ha egy dolgozónak egyszerre nem 4-5 vajúdó nőt kéne ellátnia, és ha a fizetésük olyan mértékű lenne, hogy abból biztonsággal meg tudjanak élni. Én nagyon hiszek az 1:1 ellátás előnyeiben, ami nemcsak a szülésznőknek, hanem a szülő nőknek is a legjobb felállás.

— Hamarosan pedig megjelenik a Készítsd fel a szülésre! című könyved. Kiknek szól elsősorban, és milyen célból írtad?

— Szülésznőknek, védőnőknek, dúláknak, kismamajóga-oktatók, hordozási és szoptatási tanácsadók számára készült, vagyis mindazoknak, akik másokat jól szeretnének felkészíteni a szülésre. Hasznos lehet azok számára is, akik most kóstolgatják ezeket a hivatásokat, és azoknak is, akik már sok tanfolyamon jártak, több könyvet olvastak, mert a kötet a tudás mellett rendszert is ad. A 22 fejezetes szakmai útmutatóban gyakorlatok, feladatok adnak kapaszkodókat, hogy akik elolvassák, azok hitelesen, önazonosan tudjanak szülésfelkészítő tanfolyamatokat vezetni. Emlékszem, milyen érzés volt, amikor annak idején először tartottam szülésfelkészítőt. Megvolt a tudásom és a lelkesedésem, és olyan jó érzés volt, hogy két német nyelvű könyvből ötleteket meríthettem arra vonatkozólag, hogy milyen saját élményt adó gyakorlatokat csináljak a résztvevőkkel! Ezzel a könyvvel azoknak szeretnék segíteni, akik ugyanúgy éreznek, mint én akkor.

— A könyv mellett másik újdonság az életedben, hogy felvételt nyertél a Salzburgi Szakfőiskola szülésznői tudományok - szalutofiziológia mesterszakára. Mesélj erről, kérlek, mert nagyon izgalmasan hangzik!

— Az élettani szülés szakembere a szülésznő, a patológiás folyamat az orvos szakterülete. A mai – például németországi – szülésznőképzés nagyon alapos, evidencia alapú, az élettani szülés körüli ellátást tanítja és nagy hangsúlyt helyez a patológia felismerésére is. Egyrészt ezen a területen szeretném a tudásom tovább mélyíteni, másrészt a szalutofiziológia egy olyan terület, ami nagyon hívogató számomra: a mai modern orvoslás szerint minden, ami nem kóros – patológiás – az egészséges – fizipológiás. A szalutofiziológia azt mondja, hogy oka van annak, hogy valaki egészséges, és az egészséget lehet támogatni. Ezt a szemléletet szeretném megismerni és elsajátítani és számomra külön nagyon érdekes a szülés körül – a várandósságtól a gyermekágy végéig – alkalmazni.

Alábbi galériánkban érdekes rekordokat olvashatsz a várandósággal és a szüléssel kapcsolatban: