A babák tényleg jobban hasonlítanak az apukájukra, mint az anyukájukra? A San Diego-i Egyetem tudósainak kutatásából kiderül
Méghogy az apjára hasonlít?! – mondja Nagyika, aki kizárólag a gyönyörű anyukát látja a frissen született kicsibabában. Lehet, kissé elfogult és minden áron a saját vérvonalát szeretné átörökíteni, ám genetikai szempontból az a kisbaba inkább az apukájára hasonlít….. legalább is a tudomány ezt állította egy darabig, bár ahogy egyre fejlődnek a kutatási technológiák, úgy egyre komplexebb vizsgálatokat tudnak lefuttatni, melyek már ezt a korábbi állítást is cáfolják.
Nagyon koránra nyúljunk vissza az időben, amikor még nem volt genetika, amikor még nem volt lehetőség arra, hogy bizonyosságot nyerjünk arról, hogy a született gyermek apja valóban az, akit az anya megnevez. Ebben az időben az egyetlen bizonyosság az apaságra a hasonlóság volt. Ha a kicsi gyermek hasonlított az apára, az gyermek az övé volt, punktum. Az evolúciós fejlődésünk során sokáig ezt a ‘bizonyítási módot’ tekintették alapnak.
Ám amikor elkezdték a géneket vizsgálni, az apaság ténye is új alapokra helyezve nyert bizonyosságot.
1995-ben a San Diego-i Egyetemen, két tudós állította, hogy vizsgálatuk eredményeként kijelenthető, hogy az 1 éves gyermekek jobban hasonlítanak az apukájukra, mint az anyukájukra.
Ennyi lenne? – gondolta a Francia Nemzeti Tudományos Központ munkatársa, így ő is kutatásba kezdett. Itt arra a következtetésre jutottak, hogy nem lehet egyik fél javásra sem túlzott hasonlóságot megállapítani; bár fotók vizsgálatát is bevettve inkább az anyai hasonlóságot érezték erősebbnek.
Genetika, vizuális hasonlóság, bárhogy legen: az anyákban dolgozik egy tudatalatti gondolat, melyet az evolóció nemhogy nem tompított, de aktívan életben is tart. Ez a tudatalatti gondolat pedig az apa személyének bebiztosítására hajt. Kódolt ösztönünk a baba védelme, mely során inkább látjuk bele a született csecsemőbe az apa vonásait, mint az anyait. Ezzel az akaratlan reakciónkkal pedig egy dologban biztosak lehetünk: anyáinktól ezt az egy ösztönt már biztosan megörököltük.
A cikkhez forrás volt: ITT