„Simaselymű a szőröm, karcsu a testem”: csodás versek állatokról
Forrás: pexels/Francesco Ungaro
Az állat a Föld nálunk régebbi lakója, bolygótársunk, jogokat kérő vad, hűséges társ a mindennapokban. De akár jókora távolságra él tőlünk, akár naponta találkozunk vele a ház körül, gyakorló buddhista módon kéne tiszteletben tartanunk a személyiségét. Heveredjünk a fűbe, figyeljük meg a bogarak életét! Merüljünk bele egy jó kis szemezésbe kutyával-macskával! Nézzünk vadállatokról szóló igényes dokumentumfilmeket, például David Attenborough alkotásait! És természetesen olvassunk verseket tyúkról, tigrisről, pelikánról, szurikátáról. Szemezgettünk nektek cukiságot, olyat, ami keményen odavág, gyerekverset, felnőtteknek szóló költeményt, és ahol az állat „pusztán” szimbólum: kívánunk melléjük napfényt, virágillatot, hűvös tó vizét, és sok szabadságot.
Weöres Sándor: A macska
Simaselymű a szőröm, karcsu a testem és fogaim hófehérek,
ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók a nevének.
Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a selymen,
hátamat álom puposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs ki ílyenkor zavarni merjen.
Dél-papja zsarátnok-színü ruhát hord, a bojtok a földig érnek,
de meztelen volt, hogy ölébe vett, kilenc mély bók a nevének.
Ölébe vett, szivére szorított, zümmögött két zárt ajka között,
mint a folyó, ha kiszökött a zöld ínyű hegység fogsora közül és sások ezrébe öltözött.
Ott tipródtam az ölében én, nyolc karmom a húsába mélyedt,
dél-papja combján kiserkedt a vér, kilenc mély bók a nevének.
Olyan kegyes volt és a vérét testes kehelyben fogta föl és megkinált a kehellyel,
de én csak tipródtam és mosakodtam, mivel már jóllaktam az este kaláccsal és elefántcsont-szinü tejjel.
Ő dúdolt, halkan zümmögött, két zárt ajkán rezgett az ének,
sós könnye a számra hullott, földoromboltam dél-papja ölén, kilenc mély bók a nevének.
Most vánkosomon fekszem, körülöttem mindenféle tálak,
rajtuk mécsesek égnek, háromlábú vékony állványokon állnak.
De két csukott szemhéjam alatt, mint a fehér bél a töretlen dióban, ragyogóbb mécsesek égnek,
dél-papja értük és helyettük alszik, az arca lisztes, a homloka kő, kilenc mély bók a nevének.
