– Valahogy úgy képzelem, hogy vidéken nőttél fel, hatalmas kertben, és miután felnőttként felköltöztél a fővárosba, foglalkoztatni kezdett, hogyan lehetne városi környezetben is élelmiszert termelni… vagy nagyon mellélőttem?

– Panelban nőttem fel, a városban, de a természet szeretete ettől még bennem volt gyerekkorom óta. Mindig is érdekelt, hogyan tudjuk az erőforrásainkat a legésszerűben felhasználni, hogy minél kevésbé terheljük a környezetet, vagy jó esetben akár pozitív hatással legyünk rá. Így lettem környezetmérnök, és víztisztítással, illetve szennyvíztisztítással kezdtem el foglalkozni. Most is ez a szakterületem, egy amerikai szoftvercégben dolgozom, ahol mérnökterveket, ajánlatadási terveket készítünk. Felnőttként aztán az első lakásom keresésénél már szempont volt, hogy legyen egy kis kertje, de elsősorban a kutya miatt. De a kerttel jött a kérdés, hogy mire használjuk, és mivel a bioélelmiszerek is régóta vonzottak, adta magát a válasz, hogy termeljünk élelmiszert. Elmentem több biogazdaság nylít napjára, kosárközösségek tagja lettem, igyekeztem felderíteni, hogyan lehet kis léptékben bio módon termelni, és rájöttem, hogy a legtöbb praktika átültethető a kis kertekbe is. Az is világossá vált, hogy az egyén szintjén azzal tehetünk a legtöbbet a Földünkért, ha saját, bio élelmiszereket termelünk.

– Hogyan indult el ezután a Capsul Farm?

– Az alapötletet az adta, hogy egy kis kertben, egy erkélyen, sőt a lakásban is megvan minden ahhoz, hogy élelmiszert termeljünk, hiszen sokféle közegbe lehet ültetni, a víz rendelkezésre áll a locsoláshoz, a hulladék a komposztáláshoz. Csak nem jól gazdálkodunk ezekkel, illetve sokakat az olyan tévhitek tartanak vissza, mint hogy a kertészkedés, élelmiszertermelés csakis izzasztó, fáradságos munka lehet. 2018-ban megismerkedtem a mikrozöldek világával, ami akkor még viszonylag újdonságnak számított. Tetszett, hogy kis helyigényűek, beltéren is termeszthetőek, 1 hét után szüretelhetőek, viszont többek, mint a csírák, hiszen itt már differenciált a levél, a gyökér és a szár. Megalkottam egy hidropóniás termesztő készletet, amit a Climate Kic pályázatára is neveztünk, így indult gyakorlatilag a Capsul Farm, aminek a neve is arra utal, hogy minimális helyen is lehet termelni. Kezdetben öt barátommal csináltuk közösen, eleinte csak a mikrozöldek fókuszálva, majd szépen lassan elkezdtem felfedezni, hogy mennyivel tágabb a városi élelmiszertermelés témaköre, mint korábban gondoltam volna. Nagyon inspiráltak olyan külföldi példák, mint a River Cottage, és ezek alapján elkezdtem kidolgozni, hogy urbánus környezetben hogyan lehet öko módszerekkel élelmiszert termelni.

– Cél volt, hogy ez legyen majd a főállásod?

– Igen, volt idő, amikor ez volt az elképzelésem. 2020 elején ki tudtam bérelni egy területet Zuglóban, ahol kialakítottunk egy oktatóközpontot. Ott is öten voltunk, de a csapattagok lecserélődtek. Az volt a modell, hogy minél többféle termesztési technológiát mutassunk be, minél többekkel ismertessük meg, hogyan tudnak maguknak bio módon termelni. Workshopokat tartottunk, volt olyan is, hogy vendéglátóhely bérelt nálunk magaságyást, hogy biztosítsa magának a friss alapanyagokat. A Covid idején megugrott a városi kertészkedés népszerűsége, így hirtelen felpezsdült körülöttünk minden, ráadásul szintén 2020-ban született meg a kislányom, ezért az anyasággal is össze kellett egyeztetnem a Capsul Farmot. Szerettem volna, hogy mikorra a szülési szabadságról visszatérek a munka világába, már ez legyen a főállásom, de két év alatt kiderült, hogy nem tudja kiváltani a főállásomat. Sajnos 2021 végén a bérelt területet is vissza kellett adnom, amit aztán parkolóvá alakítottak át. Szerencsére a főállásomat is szeretem, és boldog vagyok, hogy mellette tudom vinni ezt a szenvedélyprojektet is.

– Mivel foglalkozol jelenleg a Capsul Farm keretein belül?

– A mikrozöldtermesztő-készletek mellett most már gombatermesztő készletünk is van, ami szintén egy nagyon izgalmas világ. Itthon valahogy a többség idegenkedik a gombáktól, pedig nagyon egészségesek, ráadásul a termesztett gombák újrahasznosító szervezetek, hulladékból (például kávézaccból) is jól tudnak lakni, ezért remekül illeszkednek a városi ökológiai körforgásba is. A termesztőkészletek mellett pedig rengeteg megkeresésem is volt az elmúlt két évben, hogy oktatásokat tartsak, iskolakerteket alakítsak ki. Nemzetközi iskolákba hívtak, mert úgy látom, hogy ott már elvárás, hogy ezt a szemléletet a gyakorlatban is átadják a gyerekeknek. De nemrég volt például előadásom a Padlizsán közösségi kert szezonzáró piknikjén, és lesz egy új workshopom is a Bolygóban, a Greenpeace közösségi terében.

– Ahogy te is említetted, a pandémia idején sokan fogtak bele a kertészkedésbe az erkélyükön, de sokaknak el is ment tőle a kedve, mert nem hozta a várt sikerélményt. Milyen ehető növényeket ajánlott balkonon vagy az ablakban nevelni, amelyek nem igényelnek sok törődést, szakértelmet?

– Balkonládában vagy az erkélyen nagyon jól el vannak a különböző zöldfűszerek, például a metélőhagyma, zsálya, rozmaring. Vagy ott van a kakukkfű, oregánó, koriander és bazsalikom: aki ezeket használja főzéshez, tudja jól, hogy mekkora jelentősége van annak, hogy szárítottan zacskóból szórjuk az ételre, vagy frissen tépjük le a leveleket. Ezek a napos erkélyeken is jól érzik magukat, csak vízre van szükségük. A zöldfűszereken túl pedig a tépősalátákat, hüvelyeseket is könnyen lehet nevelni balkonon.

– Miközben az erkélyükön egyre többen nevelnek palántákat, a kertvárosi területeken ritkán látni veteményeseket, pedig régen teljesen alap volt a konyhakert. Hogyan lehetne visszahozni a haszonkertek népszerűségét?

– Első lépésként szemléletváltásra volna szükség, mert valamiért kialakult, hogy sokan csak azt a kertet tekintik szépnek, ahol rövidre nyírt gyep körül katonásan álló tujasor található, és minden évszakban ugyanúgy néz ki. Pedig a természettel és évszakokkal együtt – legalábbis a mi klímánkon – a kert is változik, nem szabad és nem is kell tehát a steril, mindig tökéletes látképre törekedni. Másrészt azzal a tévhittel is le kéne számolni, hogy a gyümölcsfák és a veteményes gondozása sokkal fáradságosabb, bonyolultabb, mint például a fűápolás. Nyilván itt is vannak olyan alapok, amelyekbe bele kell tanulni, ilyen például a fák metszés vagy az ideális növénytársítások. De alapvetően egy átlagos család számára elegendő zöldséget, gyümölcsöt biztosító haszonkert fenntartásához sokkal kevesebb időre, energiára és egyéb erőforrásra (tápanyagozásra, locsolásra) van szükség, mint ahhoz, hogy zöldellő angol gyepünk legyen az egyre szárazabb nyarakon.

– Milyen ehető növényeket és hogyan ültessen egy teljesen kezdő kerttulajdonos?

– A magaságyást mindenkinek szoktam javasolni a számos előnye miatt. Egyrészt esztétikailag is hozzáad a környezethez, másrészt több szempontból praktikus, hiszen segít megóvni a növényeket attól, hogy a kutya vagy a gyerekek legázolják, valamint kártevőktől és gyomoktól is kevésbé kell tartani. Ha pedig helyesen alakítjuk ki a magaságyás rétegrendjét, az három évig el tudja látni tápanyagokkal a beültetett növényeket. Az ősz éppen megfelelő időszak erre, mert ilyenkor rengeteg szerves anyag található a kertekben. Legalulra mindig lemetszett vagy letört ágak, vesszők kerüljenek, majd erre kerüljön lebomló szerves hulladék (fűnyesedék, elvirágzott évelők, szalma, lomb). Legfelülre pedig mehet a termőföld, és akár már most ősszel is lehet ültetni, vetni bele. A folytontermő epret például ilyenkor érdemes elültetni, hogy jobban be tudjon gyökeresedni, és jövőre május végétől már lehet is szüretelni egészen szeptember végéig. Remek társnövénye egyébként a fokhagyma, amit csak egyszerűen a tövek közé kell dugni, hogy védje az epret a kártevőktől.

Azt is fontosnak tartom, hogy ne csak térben, hanem időben is próbáljuk kihasználni a rendelkezésre álló helyet, amit úgy érhetünk el, ha legalább háromszor vetünk ugyanabba az ágyásba, tehát van elő-, utó- és fővetemény is. Előveteménynek tökéletes a zöldborsó, ahogy az újhagyma, a rukkola, a madársaláta és a retek is, mert ezeknek viszonylag rövid a tenyészidejük, hamar sikerélményt adnak, így segítenek megtartani a kezdeti lelkesedést. A madársaláta például már 6-8 hét múlva szedhető, ezzel szemben a paradicsom magvetéstől számítva a 4-5. hónapban terem csak.

– A kert másik produktív része az állattartás. Ezt is be lehet illeszteni valamiképpen a városi környezetbe?

– Ha van egy kis kertünk, akkor szinte bárhol tarthatunk állatot, lakjunk akár falun, akár a nagy városban. Az a gond, hogy ezen a téren is annyira a mesterséges irányba mentünk el, mert az sokkal elfogadottabb, hogy valaki egy egzotikus állatot, mondjuk eredetileg az Amazonas vidékéről származó teknőst otthon tartson, mint az, hogy tyúkok kapirgáljanak a kertjében. A fürjek szerintem tökéletesek még a kertvárosban is, nekünk is van. Nagyon kezes állatok, jóval halkabbak, mint a tyúkok, tehát a szomszédokat sem zavarják, a gazokat is szívesen elfogyasztják. 5 fürj már megadja egy család napi tojásszükségletét, és ők vígan elélnek egy másfél méterszer másfél méteres ketrecben, nem kell őket kiengedni, szóval a gondozásuk is egyszerű. Gyorsan fejlődnek, 6-8 hetesen már elkezdenek tojni, és a fürjtojás ugyan kisebb, mint a tyúktojás, de ötször annyi vitamint és tápanyagot tartalmaz. Nemrég találtam egy különleges fajtát, amelyik kék tojást tojik, ami a gyerekeknek plusz érdekesség lehet.

– Ha már a gyerekeket említed, a 4 éves kislányodat is be szoktad vonni a kertészkedésbe, és ha igen, hogyan?

– Neki természetes, hogy mi kertészkedünk otthon, hiszen ez a mindennapjaink része, és ő is régóta szívesen besegít. Nagy kedvence a gilisztakomposzt és a tojáskeresés a fürjeknél. Az ültetés például tipikusan olyan tevékenység, amelybe könnyen be lehet vonni az egészen kicsi gyerekeket is, hiszen tulajdonképpen egy nagy homokozás az egész. Utána pedig a legtöbb gyerkőc, így az én lányom is, izgatottan nézegeti, hogyan fejlődik a növény. De ugyanígy a gombákat is imádja, hiszen nem véletlenül szól úgy a mondás, hogy nő, mint a gomba: a gombakalap kifejlődése után minden nap megkettőzik a méretüket, ami nagyon látványos tud lenni. Az pedig, hogy a konyhai alapanyagokat saját magunk neveljük, közelebb hozza a zöldségeket, gyümölcsöket, gombákat a gyerekekhez, és általában így könnyebb lefektetni az egészséges étkezés alapjait. Öröm nézni, hogy a kislányomba nem kell belekönyörögni a napi zöldségadagját, mert magától elrágcsálja a frissen szedett termést.

Az ehető növények mellett persze érdemes virágokkal is benépesíteni a környezetünket. Az alábbi galériában összegyűjtöttük az ősszel pompázó növényeket: