Sokakban felmerülő kérdés mostanság a filmekkel kapcsolatban, miért tűnik sok esetben rosszabbnak a CGI, mint 10-15 évvel ezelőtt. Természetesen akadnak kivételek, mint például a Dűne vagy a Szárnyas fejvadász 2049, de említhetjük a Mad Maxet is, amiben azért a megépített díszletekkel és járművekkel jócskán rásegítettek az összképre.

A technika fejlődik, egyre nagyobb távlatok nyílnak meg, mégis minőségi romlás tapasztalható a vizuális effektek terén, ami nem csupán a tömeggyártásnak köszönhető. Rég elmúlt már a Jurassic Park időszaka, ahol a praktikus effektek mellett a CGI csupán egy eszköz volt, nem pedig központi szereplő. Ugyanez elmondható a kétezres évek elejéről, amikor A Gyűrűk Ura bizonyította, lehet a CGI-t használni okosan, de a maszkok és a valódi jelenetek nem szorulhatnak háttérbe.

Mi lehet az akadály a 250 millió dolláros költségvetésű blocbusterek esetében? A pénz nem valószínű, hiszen a Godzilla Minus One pont tavaly bizonyította be, hogy 15 millió dollárból is lehet fantasztikus látványvilágot produkálni, ellentétben amerikai társával, a Godzilla x Kong: Az új birodalommal. Utóbbi költségvetése sokszorosa volt a japán szörnyfilmének, mégis inkább videójáték-átvezetőknek illettek be a harcjelenetek. Talán szigorúnak tűnik ez az ítélet, és általánosítani sem szép dolog, a probléma gyökereihez pedig mélyebbre kell ásni.

A CGI jeleneteket megalkotó VFX-szakemberek számára a tömeggyártott szuperhősfilmek és a kapkodó akciójelenetekkel operáló mozik sokszor nem hagynak választást. Miközben a filmek rendezői sok esetben már egyáltalán nem felelnek az akciójelenetek koreográfiájáért, és fel is akarják gyorsítani az eseményeket, az utómunkára sokkal több időt kell fordítani. Azonban ez nem könnyű, főleg akkor, ha a megrendelők folyamatosan változtatják álláspontjukat, ami a dizájnt, vagy egy-egy már megalkotott jelenet snittjeit illeti. Nem ritka, hogy hetek munkája landol a kukában egy elhamarkodott döntés vagy egy átgondolatlan jelenet miatt, amiért mindent az elejéről kell kezdeni, már ami a vizuális effekteket illeti. Az amúgy is rövid határidők így még inkább csökkennek, ez pedig a minőség rovására megy, hiszen a megfelelő audiovizuális élmény megteremtéséhez következetesség kell, ami egyre kevésbé jellemző a stúdiókra.

Üdítő ellenpéldának hat ezzel szemben a már említett Godzilla Minus One, vagy a Dűne, aminek űrhajói nem holmi súlytalan papírmasénak tűnnek a vásznon. És hogy ez minek köszönhető? Az előretervezésnek, az átgondoltságnak, a megfelelő kommunikációnak a stúdió és a VFX-csapat között, valamint rengeteg kreativitásnak. Ezeknek a kritériumoknak valójában minden nagy hollywoodi stúdió képes lenne megfelelni, a kérdés inkább az, hogy szeretnének-e egyáltalán megfelelni nekünk, a közönségnek.

Ha jó sci-fikre vagy kíváncsi: