A téli biciklizés igenis lehetséges, ha megfelelően megtervezi az ember, illetve biztosított a megfelelő önkormányzati támogatás, legalábbis ez a tanulság szűrhető le az Oulu nevű 200 ezres finn város mindennapjaiból. Oulu Észak-Finnországban található, és ezek a viszonyok azért még a délebbre élő finnek számára is meglepőek. Ezt onnan lehet tudni, hogy a fotókat egy tanulmányúton készítette Pekka Tahkola mérnök, amelynek során a város délebbről jövő és nyilván kevésbé zord időjárási körülmények közt élő finneket látott vendégül. „Meglátogattunk néhány iskolát, beszéltünk tanárokkal és igazgatókkal. A legtöbb iskolába a gyerekek gyalog vagy kerékpárral közlekednek” – nyilatkozta egy környezetvédelmi portálnak Tahkola. Ebbe az iskolába 1200-ből 1000 gyerek kerékpárral jár, ha esik, ha fúj. „100-150 gyalog, a többiek sílécen, szánkón vagy autóval” – kommentálta a mérnök ezt a fotót a Twitteren. A legtöbb kommentelő főleg azon áradozott, hogy a gyerekek még csak le sem zárják a bringájukat. (Ez egyébként Magyarországon is szokott így lenni kisebb faluközösségekben, de Észak- és Nyugat-Európa országaiban nagyobb városokban is teljesen mindennapos.) A holland gyerekek is egyedül járnak ám iskolába – a galériából kiderül a titok: Gyereknevelés holland módra: 7 tipp A holland gyerekek csokoládét reggeliznek. Nemzeti eledel reggelire Hollandiában a csokireszelékkel megszórt vajas kenyér, ottani nevén hagelslag. Ezek a kölkök elégedett mosollyal indulnak iskolába! A holland gyerekek a középiskola előtt nem kapnak házi feladatot. Hatéves kor előtt pedig a „strukturált játékon” van a hangsúly. A holland szülőknek eszébe sem jut zeneórára vagy oviangolra beíratni a gyereküket hatéves kor előtt. Bezzeg az angolszász iskolában ötéves kortól már írni-olvasni tanulnak a gyerekek, a francia óvodákban pedig minden négyévesnek le kell tudnia írni a nevét. Ha egy 12 éves holland gyerek mégis kapna házifeladatot, annak „semmiképp sem szabad a sport és más szabadidős tevékenységek rovására mennie”, magyarázza egy, a fent idézett könyvben megszólaló tanár. A pedagógusok sokkal nagyobb tisztelet övezi, mint amit mi innen nézve el tudunk képzelni, például teljesen általános, hogy a tanár mondja meg, mi a legjobb a gyereknek, a szülő pedig kételkedés nélkül megy a tanári döntés után. De természetesen tanító és szülő egyaránt rendszeresen egyeztet a kiskorú érintettel, figyelembe véve annak óhaját. A holland iskolarendszer ráadásul ingyenes és gyakorlatilag mindenki továbbtanul az érettségi után. A holland gyerekek felügyelet nélkül játszanak az utcán. „A független szabadtéri játékkal hatékonyan meg lehet előzni, hogy passzív, kütyüfüggő otthon ülőket neveljünk.” A holland szülők négyéves gyerekeiket már megtanítják úszni, biciklizni és önállóan átkelni az úton. Ezt követően fokozatosan eresztik őket egyre hosszabb és hosszabb pórázra, így hatévesen a gyerekek már maguk szervezik meg az iskola utáni bandázásokat a játszótereken és a közparkokban, nyolcéves kor tájt már szülői felügyelet nélkül bicikliznek (osztálytársaikkal együtt) az iskolába és játszanak az utcán felnőtt jelenléte nélkül, ha esik, ha fúj. „A holland gyerekek nem igénylik a felnőttek állandó figyelmét. Képesek önállóan lefoglalni magukat.” Ami természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szüleik elhanyagolják őket, sőt… (lapozz) A holland gyerekek rengeteg időt töltenek a szüleikkel. Most kapaszkodjatok meg: a holland szülők átlagosan 29 órát dolgoznak, ami napi 6 órára sem jön ki, és hetente legalább egy napot teljes mértékben a gyerekeiknek szentelnek. Egy átlagos középosztálybeli holland család minden nap együtt reggelizik és vacsorázik, és évente háromszor mennek nyaralni – ami olykor akár három-négy hétig is eltart. A holland nők háromnegyede részmunkaidőben dolgozik ugyan, de az apukák is jelentős részt vállalnak a gyereknevelésben. „Ha egy gyerek, teszem azt, belázasodik, a szülei felváltva maradnak otthon vele, amiben a legtöbb munkaadó támogatja őket” – derül ki Acosta és Hutchison könyvéből. A holland gyerekeknek nem kell miniatűr felnőttként viselkedniük. A gyerekek és a felnőttek érdekei és jogai egyformán tiszteletben vannak tartva Hollandiában. Alig van olyan étterem, ahol ne tartanák teljesen helyénvalónak, hogy gyerekek önfeledten rohangáljanak és fülsiketítően kiabáljanak közben. „Hollandiában egyszerűen gyerekbarát, gyerekközpontú kultúra van érvényben. A legtöbb kávézóban és étteremben van gyereksarok, de senki sem ítélkezik, ha valamelyik kölyöknek kiabálva rohangálni támad kedve. Hollandiában a gyerekeket bátorítják arra, hogy spontán módon viselkedjenek. A játék fontosabb, mint a csendes engedelmesség.” A holland gyerekeket nem világosítják fel szexuálisan. Pontosabban nincs egyetlen konkrét beszélgetés, amelynek során a szülő feltárja a nemiség rejtelmeit a gyerek előtt. A a szexuális nevelés a mindennapok része, az élet összes többi területével együtt. Nincs tabu és nincs illetlen kérdés. Ha a gyerek kíváncsi valamire és rákérdez, a jelenlevő felnőtt kertelés nélkül, az életkori adottságokat figyelembe véve, válaszol neki. A holland tinédzserek háromnegyede az otthonában veszti el a szüzességét és tízből kilencen védekeznek közben. A cél az, hogy felelős felnőttek váljanak belőlük, akik képesek az intimitásra, arra, hogy élvezzék a szexet, és persze ne féljenek nemet mondani. A holland szülők nem próbálnak tökéletesek lenni. „Az amerikai szülők gyakran arra fókuszálnak, hogy mi az, amit a gyerekek még nem tudnak csinálni, nem arra, hogy mi az, amit már tudnak.” Arra is rámutat a könyv, hogy „ha nem buknak el, nem tanulnak”, vagyis hagyni kell a gyerekeket, hogy a saját keserű tapasztalataik hozzájáruljanak a fejlődéshez. És persze arra sem kötelezik magukat a szülők, hogy mindig minden glédában álljon, őket magukat is beleértve. Időnként hegyekben áll a mosatlan, máskor egy fél délutánt alvással töltenek, míg a gyerekek a padláson játszanak a pókhálók között. Egy-egy hétvége spontánul telik, amennyire lehet, ennél pedig nincs jobb program egy gyerek számára.
