Közoktatás és szakképzés

Kezdjük azzal, hogy Magyarországon 16 éves koráig mindenki tanköteles. Iskolába kell járni. Nem volt ez mindig így és nem mindenhol van így a világban ma sem, szóval azért örüljünk.

A közoktatás önmagában nem garancia a „kiművelt fők sokaságára”, ám kezdetnek megteszi. Nem véletlenül hívják általános iskolának az 1-8 évfolyamig terjedő oktatást, amit vélhetően óvodai képzés, fejlesztés előz meg. Általános, mert mindent tanítanak – a versekért rajongó kamasznak kémiát, a hangyák diverzitásáért megveszett kis biológusnak történelmet.

Nálunk a 8 osztály + középiskola a megszokott menet, máshol 4+8, 6+6, stb. (Igaz itthon is van 6, 8 osztályos gimnázium) Svájcban például már a 6. évfolyam után lehet szakmát tanulni, Harry Potter pedig nem véletlenül lett 11 évesen, azaz az 5. évfolyamon varázsló, a brit mintát követi – bizony, a 8 osztályos középiskola az egész világon elterjedt dolog.

Gimnázium, technikum, szakiskola

Szóval a 8. osztály után a gyerek választhat: marad a köznevelésben, vagy a szakképzésre szavaz. A szakképzés deklaráltan a munkerőpiacra készít fel. A szakiskolában (3 év) vagy a technikumban (5 év) a tanuló szakmát tanul és kap, különböző szinteken. A technikumban még érettségit is tesz, szóval ez egy hibrid oktatási forma, nem rossz ötlet annak, aki 20-22 évesen dolgozni akar, de meg is gondolhatja magát, mehet egyetemre – szóval ráér dönteni.

A gimnáziumot választó tanulók a közoktatásban maradnak 8. osztály után is. Továbbra is mindent tanulnak, ám a „gimnáziumi piacon” kialakult versenyhelyzet miatt a gimik általában nyújtanak valamilyen extra oktatási célt (nyelvek, művészetek, média, természettudományos specifikáció stb.)

Egy jótanács leendő középsulis szülőknek: a 16 évig tartó tankötelezettség miatt az iskolák versengenek a diákért. Ezt ne feledjék majdan a központi felvételi előtt/alatt.

Belügyminisztérium, Innovációs és Technológiai Minisztérium (2024-ben)

Aki viszont technikumot vagy szakiskolát választ, rögtön átkerül az Innovációs és Technológiai Minisztérium kiterjesztett szárnyai alá, ahol – legalább is az ott dolgozó tanárok meglátása szerint – másképp mennek a dolgok.

Félreértés ne essék, ennek így kell lennie, ezt törvény mondja ki 2020 óta.

Az már bonyolultabb, hogy ki tartja fenn az iskolát. Az alapmodell, hogy a tanárokat az állam fizeti (sic!), de a vécépapírt, a karbantartót és a nyílászáró cseréjét az önkormányzat. Erről részletesebben a legutolsó pontban írunk még.

A tanuló az tanuló, legfeljebb diák

Mindegy, hogy az ember hova jár. Tanuló marad az érettségi és/vagy a szakma megszerzésééig. Igaz, hogy a „diákönkormányzat” tagja lehet és majd nosztalgikusan gondol vissza a „diákéveire”. (Olyasmi ez, mint a kutya, meg az eb. Ugyanazt jelentik, mégsem lehet felcserélni őket.) De lássuk, mit kapnak a különböző tanulók!

A diák a közoktatásban négy vagy öt év után érettségit tesz 5 tárgyból (magyar, történelem, matematika, egy nyelv, egy választott). Ha végzett, megy továbbtanulni. Ha nem megy, dolgozik érettségivel, vagy szakmát tanul (lásd szakképző intézetek vagy felnőttképzés).

A technikumban 10. évfolyam végén ún. ágazati alapvizsgát tesznek (például kertészet), utána 12-ben érettségiznek közismeretből (magyar, töri, matek), majd + egy év képzés után szakmából és egy nyelvből. Így a technikum 5 vagy 6 évig tart és a végén egy művelt kertészt kapunk.

A szakképző intézetben csak az alapvizsgát és a szakmai vizsgát kell letenni. Mindez nem tart tovább 3-4 évnél. Ettől azonban még lehet valaki kertépítő mester, érettségi nélkül. (Megint csak: irány a felnőttoktatás, ha mégis érettségit akar.)

Kéttannyelvű és NyEK

Előnye, hogy egy nyelvet biztosan jól fognak tudni, valószínűleg B2-es nyelvvizsgával távoznak. Előrehozhatják a nyelvi érettségijüket, így a véghajrában csökkennek a terhek. Ráadásul egy évvel tovább lóghatnak anya-apa nyakán.

A kéttannyelvű menetrendben az előkészítő év után célnyelven tanulnak bizonyos tárgyakat, és ha három tantárgyból célnyelven érettségiznek a végén, C1-es, azaz felsőfokú nyelvvizsgát kapnak.

A NyEK-es képzés egy extrémen megemelt nyelvi óraszámot jelent, de a többi tantárgy marad az általános. Nem véletlen, hogy sok gimnázium és technikum építi be kínálatába a csábító NyEK-et.

Egyáltalán nem igaz, hogy kéttannyelvű képzés csak gimnáziumokban van, létezik jópár technikum is, ahol a szakmai tárgyakat oktatják célnyelven.
És mi a célnyelv? Az ország semelyik pontjáról nem kell sokat utazni, ha az ember angolul akar tanulni. Ha spanyol, olasz, német vagy francia nyelven kíván NyEK-ezni valaki, akkor már lehet, hogy kollégium lesz a vége, de az orosz, a kínai, a latin és a héber sem elérhetetlen.

Tanár, pedagógus, oktató

Elérkeztünk a legbonyolultabb ponthoz. Ki is áll a katedrán a középiskolákban?

Egyszerű: a közoktatásban pedagógus, a szakképzésben oktató. Így mondja ki a törvény. (De akkor ki a tanár?)

S, hogy ez a név-mizéria mit jelent?

Státusz

A közoktatásban dolgozónak alá kellett írnia a státusztörvénynek nevezett szabályrendszer elfogadásáról szóló nyilatkozatot, a szakképzésben dolgozó oktatónak nem.

Bérek

A közoktatásban dolgozó pedagógusok korábban az ún. „pedagógus bértábla” alapján kapták a fizetésüket, és nem világos, hogy ehhez képest a 30%-os bértömeg-emelés mit jelent személyekre lebontva. (A pedagógus életpályamodell mindenesetre vélhetően megbukott, már évek óta nem is kötelező az úgy nevezett minősülési eljárás.)

A közoktatásban bejelentett emelések farvizén a szakképzésben is mindig bért emelnek (legyen szó nevetséges 5%-ról, vagy hangzatos diplomás átlagbérről). Holott a szakképzésben már korábban is divat volt a bértárgyalás, és azonos képzettségű, tapasztalatú kollégák többet is kereshettek.

Beavatkozás

Két példa:

Ha egy karate-csapat kibérli a tornatermet, a közoktatásban a Tankerület, esetleg az Önkormányzat osztozkodik a pénzen. Az iskolának magának vajmi kevés jut. A szakképzésben a bérleti díj jobbára visszaáramlik a suliba felújítások, eszközök formájában. A közoktatásban sem a helyettesítést, sem a túlórát meg nem fizetik. A szakképzésben a túlóra azonnali túlmunkaként jóváírásra kerül. Ráadásul a szakképzésben plusz források is vannak – például a gyakorlatokból.

Aránytalan versenyhelyzet ez a gimnáziumok számára. Csoda, hogy a pedagógusok oktatókká akarnak válni, csak hogy tanárok maradhassanak?

Állami, egyházi, szervezeti, magán

A törvény rendelkezéseit mindenkinek be kell tartania. Az idei magyar érettségiben bevezetett lexikális követelmények túlsúlya (szemben a kompetenciát igénylő esszé-alkotással) mindenkire vonatkozik, mert az érettségi egységes. De nem mindegy, hogy milyen intézményben pallérozódtunk erre.

Az állami részleg a tankerületi gimnáziumok sokaságát és a szakképzési centrumok intézményeit jelenti. Ez már önmagában kétféle körülmény, ha csak a két különböző minisztériumra gondolunk is (lásd fentebb). De beszélhetünk az állandóan fluktuálódó vagy stabil tanári karról, illetve hogy van-e projektor és modern számítógép minden tanteremben.

Az egyházi és szervezeti (például egyetemi) fenntartású intézmények önállóan gazdálkodhatnak. Az államtól megkapják az ún. „fejpénzt” – ami a tanulószám után jár –, de ezen felül jogosan vonják be egyéb forrásaikat a középiskolai munkába. (Igaz, ezért cserébe jogosan követelhetnek többet, mást pedagógusaiktól, oktatóiktól.)

A magániskolák rendre a szülők befizetéseiből tartják fenn magukat és alternatív tanulási/tanítási rendszereket kínálnak. Sikeres, tapasztalt tanáraikat sok-sok juttatással igyekeznek megtartani, mint minden versenyszférában érdekelt vállalkozás. A diákok számára itt történet vége jobbára egy akkreditált magyar érettségi + valamilyen európai végzettség.

Reméljük, még nem zúg a kedves olvasó feje. A most alsós és 5-7. osztályos gyerekek szülei azonban biztosak lehetnek benne, hogy ebben a rendszerben kell sulit találniuk a gyerek számára legkésőbb 8. után. Így az ő fejük nem is zúghat, sőt, nagyon józannak kell maradni, hogy a legjobb döntés szülessen. Sok sikert! És remélhetőleg picit segítettünk.

Galériánkból pedig megtudod, milyen volt suliba járni a szocializmus végén!