Ez a cikk az Éva Magazin 2024-es 2. számában jelent meg először. Tudtad, hogy korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

Emma kinézett az ablakon. Hajnal volt, fáradtnak kellett volna éreznie magát, mert egész éjjel fent volt, de nem volt kimerült, hanem végtelenül nyugodt. A pesti utcán még senki nem járt, a másodikról pillantott ki, nem volt rajta ruha, kellemesen fújta, hűtötte a hajnali szél. Emma hetvennégy éves.

Úgy érezte magát egy pillanatra, mint egy romantikus füzetke főszereplőnője, amint hajába kapott a hűs szél, és a bőrén megérezte az első fénynyalábot, ami kibukkant a szemben álló házsor sarkánál. Hátranézett, mögötte, az ágyon, feküdt a szerelme. Ez volt a tökéletes pillanat, és arra gondolt, hogy ezt a pillanatot...

– Húzza már el a függönyt, vagy vegyen ruhát, nem szégyelli magát?! – rikkantotta egy randa káromkodás kíséretében az utcáról a sárga mellényes seprős fazon, akit a nő nem vett észre. Elsuhant a pillanat. Emma becsapta az ablakot, összerántotta a függönyt, és mintegy parancsszóra elszégyellte magát. Lenézett a hasára. Gyűröttnek látta, ráncosnak, a mellei lógtak, sokkal, de sokkal lejjebb, mint, mondjuk, negyven évvel azelőtt. Mit is hittem? – gondolta.

– Mi a baj? – szólalt meg az ágyról a férfi, aki pár pillanattal korábban a kinti zajokra mocorogni kezdett. – Semmi – felelte rezignáltan Emma, és mellébújt. A férfi ősz haját imádta, beletúrt. – Csak öreg vagyok. Megöregedtem.
A férfi elmosolyodott és megsimogatta Emma hátát. Nem öregnek látta, hanem szépnek.

A fenti jelenet lejátszódhatott a fejemben is, de lejátszódhatott a hetedik kerület egyik szép bérházában is, valamelyik szombat hajnalon. Emma lehet létező nő, akinek nem árulhatom el a nevét, és nem azért, mert szexelt, vagy arról mesél, hogy szexelt, hanem azért, mert hetvenéves, és szexelt. Ezért fedje jótékony homály, ki ő, majd ha ő akarja, egyszer vállalja az arcát és elmeséli, milyen úgy megélni a testi-lelki szerelmet éretten, hogy az ember nem szégyelli magát. Mert egyelőre szégyelli, és egyelőre tabu mindez. Ebben a világban élünk.

A képzeletbeli vagy valós Emma tehát lehet bármelyikőnk 30–40 évvel idősebb alteregója manapság, vagy bármely hatvan-, hetven-, nyolcvanéves nő, aki egészségesen és élvezettel éli meg a nőiségét és szexualitását, de ezt csak négy fal között vállalhatja fel őszintén és örömmel, beszélni már nem tud erről. Mert erre nincsenek szavaink. Nincsenek szavaink az érett szerelemre, az öregek ölelésére, nincsenek megfelelő mondataink és átérzett félmondataink arra, hogy milyen szép az, amikor két ember idősebb korban is ugyanazt a – ha nem nagyobb – szerelmet képes együtt átélni, mint hamvasabb korában. Valahogy szégyenszagú, tabusított és furcsa érzésekkel terhelt az időskori szexualitás, olyasmi, mint amikor nyolcéves korunkban rányitottunk a szüleinkre a hálószobában, és nem tudtunk mit kezdeni vele. Hogy mennyire pontos is ez a hasonlat, a gyomromban érzett görcs mutatja: nem volt ilyen tapasztalatom, de mint bármelyikőnk a generációmból, nem szívesen gondoltam arra, hogy a szüleim valaha is szexeltek. Vagy hogy miként foganhattam. Pedig utóbbiban már én magam is bizonyos értelemben részt vettem. És ez jól is van így, mert nem az én dolgom.

Valahogy így van ez az idős emberek szexualitásával is. Az öregedő párokhoz Pinteresten kimerevedett, reklámfilm-hangulatú képek tapadnak a kollektív tudatunkban: deres-ezüst hajszín csillogó őszi napfényben, ráncos kezek, amik egymásba kapaszkodnak. Kopott fapadok, egymásnak dőlő bájos idős párocska a lenyugvó nap sugarainál. Az élet végéhez közeledve a szerelem szeretetté szelídül a szemünkben – és legtöbbször a valóságban is –, a heves, egymásért megőrülően szenvedélyesként induló fiatalkori érzéseket felváltják a nyugodtabb, kitartó érzelmek.

BESZÉLJÜNK A SZEXRŐL KÉSŐBB IS!

Az időskori szexualitás fontos, ám a közbeszédünkben elhanyagolt téma. Tabu. Zavarba ejtő. Az élet elmúlásáról is szól, ugyanakkor egyszerre kontrasztként jelen van benne az életöröm, a szeretet, az élet élvezete is. Ez az ellentmondás hozhatja zavarba azt, aki beszél róla. És aki megéli? Érdekes fordított arányosság figyelhető meg a nemek között a szexualitáshoz való viszonyulásban. A férfiak számára egy fiatalabb nővel létesített konszenzusos szexuális aktus akármikor, akármilyen korban, szinte akármilyen kontextusban pozitív kicsengésű. Magyarul: egy hetvenéves férfi, ha egészséges szexuális életet él, még mindig könnyebben és nyíltabban beszélhet róla – ergo: akár sokszor menőzhet is vele – egy társaságban, illetve inkább a baráti körében. Mi a helyzet másik genderbeli megfelelőjével, a hetvenéves nővel? Ő már a nagymama archetípusa, a mamma, aki szexualitását már nem szívesen tolja az arcunkba, ő már a bölcsesség, a lecsendesedett életerő szimbolikáját képviseli. Triviális példával élve: egy Jack Nicholson még hetvenévesen is tud macsó lenni, azaz tudunk rá a szexualitás aspektusából nézni, míg egy Judy Denchről már inkább az jut eszünkbe, milyen remek kisugárzású, nagyszerű ember. Pedig, ha pusztán a biológiai aspektusát nézzük a történetnek, nyilvánvaló az ellentmondás: minél idősebb egy férfi, annál nehézkesebb lehet a potenciája, míg egy nő számára a nemi vágy vagy az orgazmus elérése nem korhoz kötött. Sőt, míg a férfiak a húszas éveikben érik el szexuális aktivitásuk csúcsát, a nők meglepően nagy része számol be róla, hogy a negyvenes éveikre megnőtt a nemi vágyuk, és/vagy a partnerkapcsolatuk szexuális oldala akkorra teljesedett ki annyira, hogy eltűnt belőle minden szégyen, és ekkorra tanulták meg ők maguk és a partnerük is, mi és hogyan a legjobb számukra – ami az aktivitásuk megnövekedésén is látható. Nem véletlenül ajánlják a vágyfokozókat nagyobb arányban az idősebb férfi korosztálynak. A mérleg másik oldalán pedig érdekes módon ott van zárójelben a termékenység és a szexualitás kapcsolata és ellentmondása: míg egy nő átlagosan ötvenévesen eléri a változókort és elveszíti termékenységét, addig Robert De Niro még nyolcvanévesen is apa lehetett. Sok kérdés, biológiai-hormonális hullámhegy-hullámvölgy löki-követi-támogatja egymást az ágyban, míg telik az idő.

A lényeg: a szexualitás nem korlátozódik egy bizonyos életkorra, és az időskori szex is lehet teljes és kielégítő, és intenzitása, mértéke ugyanúgy tud nemcsak az aktuális egészségi állapot, hanem a mentális jóllét vagy a libidó mindenkori különbségeinek függvényében egyénenként változni, akárcsak fiatalabb korban. Szeretném, ha ott tartanánk, hogy a szex megéléséről nemcsak fiatalon és fitten lehessen tabuk nélkül beszélni, hanem korosabban is – és ennek rengeteg üzenete van. Hogy nem kell félni a változástól, az öregedéstől, mert akkor is lehet jó – a korral együtt lehet akár még jobb is a szex. Egy volt tanárom magyarázta nemrég, ahhoz képest, hogy milyen sok súrlódás volt a harmincas éveikben a férjével, mostanra milyen jól összecsiszolódtak. A hatvanas éveikben járnak, és boldogabbnak tűnnek, mint valaha. Megérte összeszokni, összecsiszolódni, összeszeretni egymást... Hát ez nem remek üzenet nekünk?

Az érintés mindenkinek jár. Mindenkinek jólesik. Bőre mindenkinek van, akárcsak szíve, s mindenki érez. Adjuk oda a jogot a közbeszédben az időseknek is, hogy nyíltan, őszintén és relaxáltan beszélhessenek az érzékiségről, mert több dologból is több van nekik, mint nekünk: több idő, tapasztalat és emberismeret van mögöttük. És az is lehet, hogy több szép pillanat.

Ez még jelenleg majdnem sci-fi, de gondoljunk bele: mi történne, ha a nagymama vagy a szomszéd bácsi őszintén mesélhetne arról nekünk, mit tanult meg a szexről, és ezen keresztül a másikhoz való kapcsolódásról cirka 50–60 év alatt? Biztos vagyok benne, hogy jegyzetfüzettel érkeznék erre a beszélgetésre. Egyelőre még nem vagyunk társadalomként erre nyitottak. Kollektív tanítóink szerencsére vannak azért már az idősebb korosztályból.

Mennyi előítélet dőlhetne le, és mennyi tabu, ha Ilonka nénivel a szomszéd telekről nemcsak a gyermeknevelés döccenőiről beszélgethetnék mélységekbe menően, hanem az orgazmus leghatékonyabb elérésének titkáról... Még nem tartunk itt, de ennek drukkolok. És arról se feledkezzünk meg, hogy az idősebbeknek joguk van ahhoz is, hogy szexuális életükkel kapcsolatos kérdéseikről ők maguk beszélgessenek, és hogy megfelelő támogatást kapjanak az egészséges és kielégítő szexuális élet fenntartásához. Vajon komolyan veszi ma egy szakorvos a hetvenes éveiben libidóproblémával hozzá forduló pácienst? Itt kéne tartani, hogy vegye komolyan. És ott, hogy a történet elején feltűnt Emmának ne kelljen félénken visszahúzódnia az ablakból, csak mert valami arra utalt, hogy szexelt – mindössze azért, mert idős.

Azt, hogy a téma mennyire fontos, a kutatási eredmények is mutatják: az idősebb generáció tagjai igenis szexelnek, nem is olyan ritkán, mint azt gondolhatnánk. Az Amerikai Nyugdíjasok Szövetsége, azaz az AARP kutatása szerint a nyugdíjas korosztály 30 százaléka hetente él szexuális életet. 27 százalékuk állítása szerint havonta vagy ritkábban, míg 40 százalékuk számolt be arról, hogy az elmúlt hat hónapban nem szexelt. Az igazán érdekes adat a fejlett országok egyik vezető képviselőjének nyugdíjasállományában a következő: a hetven felettiek közül 6 felnőttből egy hetente él rendszeres szexuális életet bevallása szerint.

Hogy milyen nagy igény van az időskori szexről való kommunikációra, az is mutatja, mekkora sikert aratott a díjnyertes szerző, Joan Price bestsellere, a Naked at Your Age: Talking Out Loud About Senior Sex című könyve. Hogy dr. Dean Edell szavaival éljünk, aki szintén a téma szakértője: a témában született egyik legfontosabb könyvének üzenete: „Ha már az idős éveinkben űzött szexualitásról beszélünk... a legjobb még hátravan.”