Costa Ricát nemrég a világ legzöldebb országának választották, mivel területének egynegyede nemzeti park. A közép-amerikai állam a Föld felszínének csupán 0,03%-át teszi ki, mégis bolygónk biodiverzitásának 6%-át adja. Ám az ipar itt is egyre nagyobb részt próbál meghódítani az esőerdőktől, ami veszélyt jelent a természetre. 1995-ben például a Del Oro narancslé márka gyártóüzemet építtetett a Guanacaste Nemzeti Park közvetlen szomszédságába, amire válaszul Daniel Janzen és Winnie Hallwachs ökológusok egy szokatlan tervet találtak ki.

A Narancshéj Projekt

A házaspár missziója volt, hogy megóvják az esőerdők ökoszisztémáját a szennyeződésektől, de jól tudták, hogy a hatalmas, jövedelmező gyárat nem fogják tudni leállítani. Ezért egyezséget kötöttek velük: ha a Del Oro felajánlja a gyár által felvásárolt telek bizonyos hányadát a nemzeti parknak, akkor a Guanacaste Védett Terület egy korábban letarolt és tehénlegelőként használt részére ingyen hordhatják a gyártás során keletkező narancshéjat és gyümölcshúst. Igazi win-win alku volt, hiszen a Del Orónak így nem kellett pénzt és munkaerőt áldoznia a hulladék feldolgozására, Daniel Janzen és Winnie Hallwachs pedig a nitrogénban, káliumban és foszforban gazdag naranccsal kívánta feldúsítani a terméketlen talajt. Így született meg a The Orange Peel Project, amit 20 évre terveztek.

A következő egy évben ezernyi teherautó érkezett a területre, melyekből összesen 12 ezer tonna narancshéjat, illetve gyümölcshúst rakodtak le. Úgy tűnt, sínen van az ökológusok terve, ám egy másik gyümölcslégyártónak szemet szúrt a projekt. A Tico Fruit vezetőinek nem tetszett, hogy a konkurencia rengeteg pénzt megspórolt ezzel a különleges megállapodással, és beperelte őket arra hivatkozva, hogy meggyalázzák a nemzeti parkot, és tönkreteszik az élővilágot. Hiába védekeztek azzal, hogy kikötötték, hogy a Del Oro nem használhat permetszereket a narancsültetvényeiken, és hogy a narancshulladékot alaposan átmossák, így az nem jelent veszélyt a környezetre. A Tico Fruit médiakampányt indított ellenük, azt állították, hogy a halmokban „rothadó" gyümölcs, és az ezzel odavonzott legyek veszélyt jelentenek az élővilágra, illetve a környéken lakókra. Országszerte tiltakozásokat szerveztek, az ügy végül a Legfelsőbb Bíróságig jutott, ahol a Tico Fruit javára ítéltek, így Daniel Janzen és Winnie Hallwachs zseniális elképzelését szinte csírájában elfojtották.

Az élet utat talál magának

A projektet ugyan leállították, de a korábban odahordott 12 tonna narancshéj ott maradt a nemzeti parkban, és 16 évre elfelejtették. 2013-ban azonban a Princeton Egyetem kutatóinak eszébe jutott, és ellátogattak a területre, ám legnagyobb meglepetésükre nem találták az óriási narancshéj halmokat. A Narancshéj Projektre kijelölt héthektáros terület keresése közben el is tévedtek a esőerdőben, míg egy indákkal benőtt tábláról rá nem jöttek, hogy nagyon is jó helyen járnak. A szerves hulladék ugyanis komposztálódott, tápanyaggal dúsította a terméketlen talajt, és így újra kizöldült a táj — épp úgy, ahogy Daniel Janzen és Winnie Hallwachs megjósolta.

A változás mértékén azonban még az ökológus házaspár is meglepődött. Miután a Princeton Egyetem fiatal kutatói felfedezték a Narancshéj Projekt által újjászületett esőerdőt, több kutatás is indult, hogy feltérképezzék a területet, és összehasonlítsák a szomszédos, narancshéjjal nem kezelt erdőkkel. Megállapították például, hogy 176%-kal emelkedett a földfelszín feletti biomassza mértéke. 24 fafajta népesítette be a Guanacaste Nemzeti Park ezen részét, míg 100 méterrel arrébb csupán 8 különböző fajtát tudtak beazonosítani. A 16 év alatt nőtt fáknak pedig nemcsak a száma, hanem mérete is lenyűgöző volt: az egyik fügefa óriási törzsét például három ember tudta körülölelni. A burjánzó növényvilág persze az állatoknak is remek lakóhelyül szolgált, számos ritka állatfaj (köztük a menyétfélék családjába tartozó taira) talált itt új otthont magának.

Így aztán sok évvel később elismerték Daniel Janzen és Winnie Hallwachs igazát. A narancshulladék magas szervesanyag-tartalmának köszönhetően tökéletes komposztnak bizonyult, ráadásul mivel limonénolajjal öblítették át, az invazív gyomok nem tudtak kifejlődni, az őshonos fák, cserjék és fűfélék azonban sűrűn benépesítették a területet. A Narancshéj Projekt pedig ezáltal héthektárnyi példája annak, hogy a növényi hulladékot nem szabad kidobni, újrafelhasználásával többszörösen visszaadhatjuk a természetnek azt, amit tőle kaptunk.