A legtöbb várandós kismama amiatt aggódik, hogy berepedezik és striás lesz a hasa, vagy nem fog tudni lefogyni a szülés után. A terhességi visszér érdekes módon csak kevesek fejében fut át, pedig ez is nagyon gyakori probléma, bár ez talán betudható annak, hogy keveset tudunk róla. Már maga a köznyelvi elnevezés is elég félrevezető, mivel visszere mindenkinek van. A visszerek (vagy vénák) azok az erek, amelyek az elhasználódott, szén-dioxidban telített vért szállítják vissza a szívbe, hogy utána a vér újra oxigénnel és tápanyagokkal töltődjön fel.

A visszerek felépítése hasonló az artériákéhoz (ezek a szívből a szervek felé szállítják a vért), de a vénák fala sokkal vékonyabb, ezáltal jobban tágulnak. Szerkezetük miatt a visszerekben lassabban áramlik a vér, mint az artériákban, ezért könnyebben alakul ki pangás, ennek megakadályozásáról ideális esetben a vénabillentyűk gondoskodnak. Ha viszont a visszerekben tartósan megnövekszik a nyomás, az erek kitágulnak, a vénabillentyűk pedig nem képesek feladatukat ellátni. A visszerek ödémássá válnak, megvastagodnak, súlyosabb esetben csomókba csavarodnak, ezáltal nem képesek a vért megfelelően szállítani a szív felé. Ezt nevezzük hivatalosan visszérbetegségnek, orvosi nevén varicositasnak, de mint a cikk elején említettük, a köznyelvben egyszerűen csak visszerességként, visszérként emlegetjük.

Miért gyakori a visszér terhesség alatt?

A várandósság több szempontból is növeli a visszérbetegség kialakulásának kockázatát. Az egyik tényező a nagyobb vérmennyiség, ami ilyenkor az anyák testében áramlik. A kismamák szervezetében átlagosan 50%-kal több vér kering, amelyre azért van szükség, hogy elegendő oxigénnel és tápanyaggal tudják ellátni a magzatukat. A nagyobb vérmennyiséget viszont ugyanakkora érhálózat áramoltatja, ami nagyobb terhelést jelent a visszereknek. Emellett a progeszteron és az ösztradiol emelkedett szintje sincs jó hatással a visszerekre, mert ezektől a női hormonoktól a vénafalak veszítenek tónusokból, így még inkább hajlamosak kitágulni. Többek között ezért is gyakoribb probléma a visszeresség a nőknél, mint a férfiaknál.

Természetesen a terhesség alatt felszedett plusz kilók is szó szerint további terhet raknak a visszerekre, különösen az alsó végtagokban. Gondoljunk csak bele, ha egy 60 kilós nő 15 kilót gyarapszik (ami átlagosnak mondható a 9 hónap alatt), az azt jelenti, hogy 25%-kal több súly nehezedik a lábára, mely jelentős különbség. Ráadásul a növekvő magzat és a miatta növekvő méh szintén extra nyomást helyez az erekre, így még nagyobb az esély a vénás pangás kialakulására.

A terhességi visszér tünetei

A legtöbbször már csak akkor fordítunk figyelmet a visszerességre, ha a bőrfelszínen kirajzolódnak a kékes, pirosas, lilás erek. De ezt megelőzően már figyelmeztet a bajra a lábak feszülése, az úgynevezett „nehézláb érzés”, fájdalom vagy viszketés (különösen hosszabb ülés vagy álldogálás után). Előrehaladottabb állapotban az erek nemcsak kirajzolódnak, hanem ki is dudorodnak, illetve jellemző a lábdagadás. A lábon kívül pedig a test más részein is kialakulhat visszeresség: tulajdonképpen az aranyér is a visszérbetegség egy fajtája, valamint terhesség utolsó heteiben gyakori probléma a szeméremtájék visszeressége is.

Ha nem károsodtak túlságosan, akkor szülés után a visszerek képesek visszanyerni egészséges állapotukat. De többedik terhességnél, illetve a kor előrehaladtával egyre nő a rizikó, hogy tartósan kitágul a vénák fala, és a visszérbetegség állandósul. Ez pedig nemcsak esztétikai problémát és mindennapi fájdalmakat okoz, hanem növeli a mélyvénás trombózis kockázatát is. Éppen ezért fontos, hogy a tünetek erősödése esetén feltétlen konzultáljunk orvossal, illetve igyekezzünk felvenni a harcot a visszeresség ellen. Sőt, a legjobb, ha már a probléma megelőzésére is hangsúlyt fektetünk!

Az alábbi galériában összegyűjtöttük a leghatásosabb természetes módszereket, amelyek segítenek harcolni a terhességi visszér ellen: