Violetta ugyanis férjével és kisfiával közösen gyakran egy terepjáróval és tetősátorral indul útnak. Be kell, hogy valljam, a közösségi médiás felületekre feltöltött képeit elnézve egészen könnyűnek tűnik ez a kempinges kaland, akár kisgyerekkel is.

– Valóban ennyire könnyű a szervezés? Miért pont az utazás ezen formáját választjátok olyan gyakran?

– Mi mindig nagyon sokan utaztunk a férjemmel, de a tetősátrat akkor vettük meg, amikor a kisfiam, Ábris csak egyéves volt, járni sem tudott még. Ez egyébként nem tudatos döntés volt, csak szerettünk utazni, és szerencsére rájöttünk, hogy van egy olyan opció, amely segítségével egészen pici korától kezdve utazhatunk, akár saját autóval.

– Kezdjük az elején: először mit kell beszerezni egy ilyen utazáshoz?

– Alapvetően az a legjobb az egészben, hogy egy nagyon nagy adag szabadság van benne. Beszereztük a tetősátrat, amit egyébként úgy tudom, hogy személyautókra is fel lehet szerelni, de nekünk már amúgy is volt egy nagyobb terepjárónk, amelyben már kialakítottunk egy kisebb konyhai részt is. Korábban is mindig volt nálunk egy hordozható gáztűzhely, különböző élelmiszerek, például levesek, az alapfűszerek, tehát már amúgy is rendelkeztünk egy alap konyhai készlettel, amely a kempingezéshez szükséges. Ezenfelül pedig mindig van az autóban egy szőnyeg, kempingszékek, asztal és egy kis zuhanyzó is, amely valójában egy olyan zsák, amelyben víz van. De ha éppen olyan helyre utazunk, ahol tó vagy tenger a közelben, ott is tudunk fürdeni.

– Mi a helyzet a kempingekkel, van kedvencetek?

– Szerintem manapság már nagyon szuper kempingeket lehet találni, de alapvetően mi a vadkempinget is nagyon szeretjük, mert annak megvan a maga varázsa. Az ember felébred, és tényleg csak egy vadregényes tájat lát maga körül. De mi azért sok helyen jártunk már külföldön, például Horvátországban, Olaszországban vagy Ausztriában, és elképesztően jó minőségű kempingekkel találkoztunk, amelyek kifejezetten gyerekbarát szolgáltatásokat nyújtanak.

– Említetted, hogy ti inkább a vadkempingeket kedvelitek. Miért ez a stílus áll hozzátok a legközelebb?

– Alapvetően mi jobban szeretjük a nomádabb dolgokat, ahol nincs olyan kiépített infrastruktúra, csak a természetes táj. Ez szerintem a gyereknek is igazi élmény, hiszen közel a tengerpart és mindenhol gyönyörű környezet vesz minket körül. Ha a saját gyerekkori élményeimre gondolok, mi sokat kempingeztünk a szüleimmel, de akkor azért más idők jártak. Abban az időben főképp anyagi okok álltak a kempingek mellett, hiszen olcsóbb volt, mint egy szálloda vagy panzió. Manapság az emberek többsége már nem anyagi megfontolásból választja a kempingeket, hanem az élmény miatt, mivel szeretne közelebb kerülni a természethez. Tényleg fantasztikus helyekre lelhetünk egy-egy éjszakai vadkemping során, amely nem csak a kisfiunknak, nekünk, felnőtteknek is hatalmas élmény. Amikor például Albániában vagy Görögországban jártunk, a férjem fogta ki a halat a tengerből, amit megsütöttünk, a reggelit is mi magunk készítettük minden reggel, ami a gyereknek is mindig nagyon jó mókát jelent.

– Albánia, Görögország, merre jártatok még az utazások során?

– A férjem Kolozsváron született, így Erdély neki ismerős terep, voltunk már ott közösen a családdal, illetve a férjemmel kettesben is gyakran szoktunk menni beszerző körútra. Erdély egyébként gyönyörű, közel van, kedvesek az emberek, és sokan beszélnek magyarul, szóval nagyon ajánlom mindenkinek. Nekünk Görögország a kedvencünk, de voltunk már Szlovéniában és Ausztriában is. Idén egy 10 napos családi road trip során bejártuk Boszniát, Montenegrót és Horvátországot is. Arra vigyázni kell, hogy nyugaton tilos a vadkemping, ezért figyelni kell, hogy éjszakára hol áll meg az ember.

– Megbüntettek titeket emiatt?

– Igen, éppen Szlovéniában voltunk, és találtunk egy nagyon szép helyet, ahol volt mellettünk egy gyönyörű folyó. Sajnos másnap reggel kiderült, hogy tilos a kempingezés, ezért büntetésre ébredtünk. Keleten egyébként sokkal több lehetőség van a vadkempingekre, csak a vadállatokkal kell vigyázni, mint például a medvékkel Erdélyben. Este például nem szabad az ételeket kint hagyni. Erre mi amúgy is nagyon figyelünk, sehol nem hagyunk magunk után se ételt, se szemetet. A kempingekben sok helyen szelektív zsákokat is adnak, és abban lehet gyűjteni a szemetet.

– A kisfiatok most hatéves, ő hogyan áll ezekhez a road tripekhez?

– Nagyon élvezi őket, mindig érdeklődik, hogy mikor megyünk legközelebb. Sokan szokták kérdezni tőlem, barátok is, hogy nem félünk-e a semmi közepén, de szerintem ez sem más, mint bárhol máshol, vigyázunk rá és egymásra. De azt is megkaptam már, hogy minek megyünk ennyi helyre kicsi kora óta, úgysem fog rá emlékezni. Szerintem viszont nagyon jó, hogy így nő fel, ez lesz neki a természetes, beépül a személyiségébe és nyitott lesz a világra. Én is tisztán emlékszem rá, hogy sokat sátoroztunk a szüleimmel például Bulgáriában, pedig még fényképem sincs róla. Nekem fontos, hogy tényleg ilyen szabadon éljen a kisfiam is, ezáltal több kultúrát, embert megismer, sokkal nyitottabban és pozitívabban tud majd másokhoz állni. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg fényképet és videót készítünk az utazások során, amelyeket együtt szoktunk nézegetni.

– Nézzük a kempingezés gyakorlati részét. A korábban említett kellékeken kívül milyen felszerelést visztek magatokkal egy-egy road trip során?

– Szerencsére az évek során már sikerült kitanulmányozunk, hogy pontosan mire van szükség egy-egy út során. Eleinte például nem vittünk párnát, ami nagyon hiányzott, illetve hálózsák is kell, mert éjszaka sok helyen hideg van. A konyhai alapkészleten felül van egy kis kempinghűtőnk, illetve egy töltőnk, amit tudunk használni akkor is, ha nincsen áram az adott helyen. Alapvető élelmiszereket mindig viszünk magunkkal, de előfordul, hogy étteremben eszünk, vagy bevásárolunk a boltban, és magunknak készítjük el a természetben az ételeket.

– Van valami, amit kifejezetten a kisfiatok miatt pakoltok be?

– Szoktunk néhány játékot magunkkal vinni, de az a legjobb ezekben az utazásokban, hogy a természetben sokkal jobb játékokat talál a bolti dolgoknál. Alapvetően azt látom, hogy régen, amikor én gyerek voltam, ez is más volt, mert nem volt ennyi játék, és úgy érzem, hogy sajnos mi is túl sok tárgyat veszünk neki.

– Rengeteg előnyét felsoroltad a road tripeknek. Tapasztaltál bármilyen hátrányt az utazások során?

– Én nem tudnék negatív dolgot kiemelni, de nyilván annak, aki kényelmesebb típus, kevésbé lehet élvezetes az utazás ezen formája, mert ez alapvetően a nomád feelingről szól. Én abszolút ajánlom, akár kisgyerekkel, nincsenek kötöttségek, nem kell másokhoz alkalmazkodni, és mivel gyakran mi választjuk a helyszínt, nincs tömeg sem. Mi is jobban tudunk egymásra figyelni, kicsit lelassulni ebben a rohanó világban, közel kerülni a természethez, és feltöltődni az élmények által. De nyilván családként a gyerek igényei az elsők, tehát az ő kényelme a legfontosabb. Ha azt látjuk rajta, hogy nyűgösebb vagy fáradtabb, akkor inkább megállunk és ott alszunk. Szabad változtatni a terveken, nincsenek kőbe vésett szabályok, lazán állunk hozzá, és ezt a gyerek is meghálálja, mert sokkal nyugodtabb lesz. Az utazás egyébként is az egymáshoz alkalmazkodásról szól, amikor például kisebb volt, többször megálltunk, most pedig már közös játékkal, színezéssel ütjük el az utazással töltött időt.

– Hogy érzed, meddig fogtok kényelmesen elférni a tetősátorban így hárman?

– Alapvetően kisebb gyerekekkel, akár négyen elférnek benne, szóval szerintem olyan 10-12 éves koráig még biztosan tudunk majd ebben a formában utazni.

– Mi a terv azokra az időkre, amikor nagyobb lesz?

– Szerencsére nekünk van egy kisbuszunk, de tervben van, hogyha kinőttük a sátrat, szerzünk majd egy lakóautót. Egy biztos, nem állunk meg!

Ha egy őszi kirándulásra vágysz, kattints galériánkra a gyönyörű belföldi helyszínekért!