Félelmetes erejű szél, heves esőzés, árvíz, és az ezekkel járó veszélyek, veszteségek: akár tájfun, akár hurrikán, akár trópusi ciklon, röviden így lehet összefoglalni mindhárom lényegét. De akkor mégis mi a különbség közöttük? A zavarba ejtő válasz pedig az, hogy gyakorlatilag ugyanarról a jelenségről van szó, mindegyik trópusi ciklon. Olyan légköri képződmény, amely a trópusi éghajlati övben, általában a 10. és 20. szélességi kör között keletkezik, a felhőörvény mozgása ciklonális, átmérője pedig több száz kilométer lehet.

A trópusi ciklon három fajtáját a földrajzi elhelyezkedés szerint különböztetjük meg:

• Hurrikánról beszélünk, ha az Atlanti-óceán északi, illetve a Csendes-óceán északkeleti részén, a Karib-tengeren vagy a Mexikói-öbölben keletkezik trópusi ciklon. Ezeket a Miamiban lévő National Hurricane Center monitorozza.
• A tájfun a Csendes-óceán északnyugati részén elszabaduló vihar. Ezek általában Ázsiában szoktak pusztítani, ezért a Japán Meteorológiai Ügynökség regisztrálja és kíséri figyelemmel őket.
• Az Indiai-óceán és a Csendes-óceán déli részéről induló viharok esetében pedig simán a trópusi ciklon kifejezés használatos. Ezekért az ausztrál és az indiai hatóságok a felelősek.

Hogyan keletkeznek a trópusi ciklonok?

A klímaváltozás kapcsán sokan riogatnak azzal, hogy Magyarországon is számolni kell a jövőben trópusi ciklonokkal, de ez nem lehetséges. Tény, hogy itthon is egyre hevesebbek a viharok, de a nálunk kialakuló mérsékelt övi ciklonok közel sem olyan veszélyesek, mint a trópusi társaik. Ezek kialakulásához ugyanis mindenképp nagy páratartalmú, meleg levegő, valamint legalább 26-26 °C fokos, nagy kiterjedésű vízfelület szükséges.

A felszálló, páradús meleg levegő a Föld forgásából eredő Coriolis-erő hatására forgásba kezd, a feláramlásban pedig a vízgőz egy része kicsapódik, amitől először kialakulnak a tornyos gomolyfelhők, majd a felhőkarok. Ha a feláramló légtömegbe további meleg és nedves levegő kerül, az növeli a rendszer belső energiáját, miközben a felhőképződés során is energia szabadul fel, ami katalizálja a folyamatokat. Nő a hőmérséklet, amitől nő a feláramlás sebessége, a nyomáskülönbség, és még több energia szabadul fel. A rendszer egy idő után „önfenntartóvá“ válik, és önálló életre kel. A trópusi ciklonban tomboló erőket jól mutatja, hogy a felszabaduló hőenergia 1018 J/nap is lehet, ami körülbelül hetvenszerese az egész világ napi energiafogyasztásának.

A ciklon középpontját a szemének szokták nevezni, a legkisebb légnyomású zóna, és általában 15-40 kilométer az átmérője. A szemet gyűrű alakban egy óriási felhőfal övezi, mely a teljes troposzférát átfogja, és itt mérhetőek a legerősebb szelek, valamint a csapadékhullás is intenzív ebben a zónában.

A trópusi ciklonok osztályozása

A trópusi ciklon legenyhébb verziója a trópusi depresszió, amikor a légköri képződmény már zárt légkörzési rendszert alkot, de a szél sebessége nem haladja meg a 61 km/h-át. Ezeknek még általában nincs szeme és a jellegzetes spirális szerkezet sem figyelhető meg. A következő fokozat a trópusi vihar, amikor már kialakul a spirális szerkezet, bár a szem nem minden esetben, a szél sebessége pedig akár 117 km/h óra is lehet. Az ennél erősebben tomboló képződmények pedig a hurrikán, tájfun vagy trópusi ciklon elnevezést kapják földrajzi elhelyezkedésük alapján.

A hurrikánokat ezenkívül erősségük szerint további öt kategóriába szokták sorolni a Saffir-Simpson-skála alapján. A Helen hurrikán, ami nemrég pusztított Amerikában, például 4-es erősséggel ért partot, mivel 200 km/h-ás széllökéseket mértek, a közepén pedig a légnyomás kisebb volt 944 mbar-nál. A most érkező Milton hurrikán pedig még ennél is pusztítóbb lehet, mert a Karib-tenger felett már elérte az ötös fokozatot is, de a partot éréskor valószínűleg 4-es szintű lesz, ami még mindig borzasztó károkat fog okozni. Ezért Tampa városában már megkezdték az evakuálást, és az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb természeti katasztrófájára készülnek.

A tornádó nem trópusi ciklon

A tornádó kilóg a sorból, mert nem sorolható a trópusi ciklonok közé. Bár kialakulhat óceánok felett is, jellemzően szárazföldi jelenség. Akkor jön létre, ha a földfelszín felett meleg a levegő, a magasban viszont hideg, gyenge a légmozgás, és a kialakuló zivatarcella 10-12 kilométer magasra felnyúlik, ahol a felhőzet tetejét elkezdik mozgatni a felső légkörben mozgó, nagy sebességű futóáramlatok. Ez szívóhatást idéz elé a zivatarfelhő belsejében, a nyomáskülönbség miatti elindul az örvénylő mozgás. Ha elég nagy a felhő belseje és a környezet levegője közötti nyomáskülönbség, az örvény elkezd lefelé nyúlni, és megjelenik a tuba, köznyelven a tornádó tölcsére. Tornádónak onnantól nevezzük, hogy a tuba eléri a földfelszínt.

A tornádók nem járnak heves csapadékkal, sem árvízzel, de a szélsebességük jóval nagyobb, akár 680 km/h-nál is több lehet. A trópusi ciklonokkal szemben jóval kisebb az átmérőjük, általában maximum 1-2 km. Bár pusztításuk óriási, jóval kisebb területet érint, mivel a tornádók jellemzően rövidebb életük, tartanak 1 óránál tovább, míg a hurrikánok, tájfunok napokig, akár hetekig képesek tombolni.