Mindenki úgy érzi, beleszólhat abba, hogyan nevelem a gyerekem – a legidegesítőbb példák csecsemőknél
Egy jelenet a villamoson
Egy anyuka utazik a kisfiával, max egyéves a gyerek. 24-es villamos Budapest, Anya az ablakkeretben rugóztatja a gyereket. Tartja, leengedi majd hagyja, hogy kirúgja magát. A baba láthatóan élvezi, valamiféle ösztönös mozgást gyakorol. Én sima tornának látom, ablakmozival. Az utasok közül azonban többen rosszallóan néznek. Valaki meg is jegyzi: ebből baleset lesz, csak várd ki ez első fékezést!
Szólni kell?
Minden anya hallja a megjegyzéseket, legyen az a villamosba oltott társadalom, vagy a családba sűrített tradíció. Persze, ha bántalmazást látsz soha ne hagyd! De miért kötelező lépten-nyomon beszólni a szülőnek, hogy bizony ROSSZUL csinálja? Abból meg, hogy hogyan kell jól csinálni, hogy mi az „egyetlen helyes” út, minden szülő hall eleget.
Újszülött (órákban és napokban számolunk)
Nem szeretnénk kritizálni a magyar egészségügyet. Tisztelet mindenkinek, aki benne marad, és csinálja. A gyerekosztályokról amúgy is inkább csakis jobbat hallani. De kérem, egy újszülött szüleinek, különösen az édesanyjának a következő szakemberek iránymutatásait kell követnie az első néhány napban: szülészorvos, szülésznő és/vagy dúla, csecsemőgondozó (több is), osztályos gyerekorvos, kismamaosztályos nővérek (több is), szülészeti szoptatási tanácsadó (több is). Kapkodhatja a fejét, akinek van ereje mindenkit meghallgatni három-hat órával a világrajövetel után.
Megszületik az édesanya
Az elsőbabás édesanya azt se tudja, melyik földönkívüli bolygóra csöppent. Ő mindenféle addig ismeretlen fájdalmakat félretéve csak a kis nyivákoló-kapálódzóval akar foglalkozni 24/7 beosztásban (ami persze képtelenség). Ez egy átalakulás. A korábban oly szívdöglesztő csaj, majd csodás kismama most hálóingben kóvályog a kietlen folyosókon – ez az anyadimenzió kezdete. Erre mindenféle szakemberek váltott műszakban tömik a fejét. És még ha mind ugyanazt mondanák, de nem.
Parancs-tanácsok mindenkinek
A most következő idézetsorban csupa valóban, a kórházban elhangzott, kb. 48 órán belül tett kijelentésből válogattunk egy a nyáron frissen szült anyuka elmondása alapján.
„Édesanya vegye mellre azt a babát, utána úgyis elviszik, maga meg pihenni fog!” „A baba marad, maga látja el.” „Adjon neki egy kis tisztított vizet, 39 fok van…” „Nehogy vizet adjon neki! Csak az anyatej!” „Vegye így a karjára. Ezt szeretik a babák, és kicsit sétáljon vele.” „Micsinál, Édesanya! Ne mászkáljon össze vissza a gyerekkel! Még megbotlik és leejti.” „Csak anyatejet kapjon, igény szerint.” „Háromóránként szoptassa!” „Adhat neki rendszeresen kevés tápszert pótlásként, de fejje a melleit is!” „Nehogy tápszerezze!” „Ülve szoptasson.” „Szoptasson fekve, és nem baj, hogy ott alszik el.” „Ne tartsa a mell közlében. Fel fog puhulni a bimbó, maga vért fog köpni és nem lesz élete” „Édesanya! Hiányzik a lakcímkártyájának a fénymásolata, pótolja gyorsan, mert nem tudok születésit adni!”
No comment.