A magyar labdarúgó-válogatott sajnos a csoportkört követően befejezte Európa-bajnoki szereplését, miután az A-csoport harmadik helyén végzett, ám a csoportharmadikok rangsorában nem fért be a legjobb négybe. A skótok századik perces legyőzése ettől függetlenül is örök élmény marad azoknak, akik a helyszínen vagy a tévé előtt izgultak. Sokakon ezt követően úrrá lett a csalódottság, Marco Rossi záró sajtótájékoztatóján elmondta, ő maga sem tudta élvezni a kontinenstornát. A sajtóban sok helyen azt is pedzegették, ősszel talán már nem ő ül a válogatott kispadján.

Most viszont Rossi megszólalt, pontosabban Facebook-oldalán tett közzé egy posztot, amelyben egyértelműen leírja, hogy nem fogja feladni, és együtt kell erősebbé válnunk. Közleményt adott ki a témában a Magyar Labdarúgó-szövetség is, kiemelve, hogy az olasz szakember maximális támogatásukat élvezi. Vagyis immár borítékolható, az ősszel induló Nemzetek Ligájában és a jövő évi vébéselejtezőkön – is ő lesz nemzeti csapatunk kapitánya. Hozzátette, minden magyar szurkolót megölelne, ha tehetné.

Innentől pedig a saját véleményem jön. Hiszem, hogy a válogatottnak és a szurkolóknak nagyon jó hír, hogy Rossi marad. Persze lehet fanyalogni, lehet elégedetlenkedni, de erre az Eb-re mégiscsak veretlenül, csoportelsőként jutottunk ki, és zsinórban a harmadik Európa-bajnokságon voltunk ott. Nem bőgtünk le, nyertünk egy meccset, ami nem sikerült ám minden válogatottnak, még a továbbjutók közül sem. A németek ellen nagyot küzdöttünk, csupán a Svájc elleni nyitómeccsünk, annak is az első félideje sikerült gyengébbre. Persze, a Rossi-érában láttunk már ennél élesebb magyar csapatot is, tény, de ettől ez még nem kudarc.

Marco Rossi nem csinált hirtelen világverő csapatot a mieinkből, de meg kell azért nézni, milyen játékosállománnyal dolgozhat, és mégis, határozottan látható az előrelépés. Van a csapatnak koncepciója, vannak elképzeléseink, vert helyzetben is képesek vagyunk változásra, el-elkapunk nagy csapatokat is ami az elmúlt évtizedekben nemigen volt jellemző. Tudom, hiszen nagyjából 1998 óta követem a meccseket. És azóta minden nagy tornán választani kellett, kinek szorítok, ha már mi úgysem vagyunk ott.

Rossit hagyni kell dolgozni, és bízni kell benne. És ami még fontos lenne: legalább a válogatottat próbáljuk fejben elválasztani a politikától. Ne azért szurkoljunk, vagy ne szurkoljunk nekik, mert odafönt valakik ugyanazt teszik vagy nem teszik. Hanem azért, mert a címeres mezben a hazájukat, a hazánkat képviselik.

Hajrá, magyar válogatott!