Itt az ősz, és már az első hűvösebb heteket is megtapasztalhattuk, az orvosi rendelőkben egyre többen jelentkeznek felső légúti megbetegedések tüneteivel. Ilyenkor is fülünkbe csenghetnek a gyerekként kapott intelmek, hogy ha kimegyünk a hidegbe, öltözzünk fel jól, mert megfázunk. Valójában azonban a hideg önmagában még nem idéz elő ilyen betegségeket, a legtöbbször vírusok, baktériumok állnak a háttérben. De azért mégis van némi köze hozzá az időjárásnak, a külső körülményeknek.

A kulcs ott van, hogy a hideg levegő kevesebbet tud párologtatni, mint a meleg, tehát főleg télen, amikor igazán lesüllyed a hőmérséklet, a kinti levegő páratartalma alacsony. Szellőztetéskor is ezt engedjük be, a párásabb meleget pedig ki. A szárazabb levegő az orrnyálkahártyánkat is szárítja, ezt akár érezhetjük is az orrunkban, de azt is tapasztalhatjuk, hogy a torkunk száraz, kapar. Persze szervezetünk bizonyos keretek között képes alkalmazkodni, de ilyenkor nehezebben látja el védekező feladatát, a kórokozók könnyebben bekerülnek. Szárítani egyébként nemcsak a hideg levegő, hanem bizonyos gyógyszerek, az allergia, a túl gyakori dörzsölgetés is tud. Nyálkahártyánk egészségét a levegőminőség, a dohányzás és egyéb faktorok is befolyásolják.

Lakásunkban az ideális páratartalomnak – általánosságban – 40 és 60 százalék között kellene lennie. Ez nyilván sok mindentől függ, a külső időjárási tényezőkön kívül az épület típusától is, elhelyezkedésétől, a környezettől is. Ha túl alacsony a páratartalom, a fenti problémákon kívül még hidegebbnek is érezzük a lakást, de ha túl magas, az sem jó, mert megágyazunk például a penésznek.

A cél tehát alapvetően az, hogy az ideális tartományban tartsuk ezt az értéket, amit helyzettől függően párásító vagy párátlanító készülékkel, szellőztető rendszerrel tehetünk meg a leghatékonyabban. Régen a radiátorra akasztott vizes edény volt a bevett módszer a párásításra, de ha a hideg hónapokban a házban száradnak a mosott ruhák, azt is kezelni kell valahogyan.