Ha Horvátországba, Görögországba vagy Dél-Európa más részeire utazunk, rengeteg leanderrel találkozhatunk az utak, tengerparti sétányok mentén, házak elé kiültetve. A leander (vagy tudományos nevén Nerium oleander) ugyanis mediterrán vidékeken őshonos, de nemcsak a Földközi-tenger medencéjében, hanem a Közel-Keleten és Indiában is előfordul a természetben. Magyarországon is nagyon népszerű, de nálunk nagyobb cserepekben, dézsákban tartott dísznövény, hiszen nem bírja a fagyokat. Bár az enyhébb telek miatt itthon is egyre többen ültetik ki kertjükbe, azért általában teleltetni szükséges. De jó hír, hogy a leander gondozása során ez mondható a legnagyobb feladatnak, mert egyébként nyáron nem kell sokat pátyolgatni.

A túl sok vagy a túl kevés víztől sárgul a leander levele?

Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs szüksége locsolásra és tápanyag-utánpótlásra. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy azt hiszik, a leandert csak ritkán vagy egyáltalán nem kell öntözni, mivel mediterrán növény, ezért bírja a hőséget és szárazságot. Ez alapvetően igaz, de nem szabad elfelejteni, hogy az őshonos területein a talajból hozzá tud jutni a szükséges vízhez és tápanyagokhoz. A magyar kertekben viszont a dézsában vagy cserépben ez nem működik, ráadásul a gyökérzete hamarabb felmelegedik a kánikula miatt. Ezért nyáron naponta (leginkább a kora reggeli órákban) ajánlott öntözni (a nagyobb növényeknek legalább 5 liter vízre van szükségük), és legalább kéthetente tápoldatozni. Ennek hiányában azt tapasztalhatjuk, hogy elsárgul, majd lehullik a levele, és a növény szépen lassan felkopaszodik.

A levélsárgulás bekövetkezhet akkor is, ha túlzásba visszük a locsolást, mert ilyenkor a gyökérzet hiába tocsog a vízben, nem képes felvenni az éltető tápanyagokat. Ha erre gyanakszunk, akkor érdemes első lépésben megvizsgálni a leander földjét: dugjuk bele az ujjunkat, és ha mélyebben is nedves, akkor öntözzük kevesebbet, ritkábban, illetve fúrjunk plusz lyukakat a cserép aljára. Súlyosabb esetben átültetésre, a növény visszavágására is szükség lehet.

Amikor nem a víz a bűnös

A leander metszését egyébként is meg kell ejteni minden tavasszal vagy ősszel, hogy serkentsük az új hajtások fejlődését, a bokros forma kialakulását és a dús virágzást. Azzal viszont számolnunk kell, hogy idős korára a legtöbb leander fajta nehezebben hoz új hajtásokat és emiatt felkopaszodik. Ilyenkor ifjító metszésre van szükség, amikor a gyökérzetet és a lombot is meg kell újítani. A metszést ágról ágra haladva kell végezni úgy, hogy legalább a feléig visszavágjuk őket.

Ha viszont azt vesszük észre, hogy nem az alsó levelek kezdenek sárgulni, illetve nem közepüktől kifelé, hanem a szélüktől befelé fakulnak, barnulnak, akkor egy kórokozó a tettes. A levelek úgy néznek ki, mintha megperzselődtek volna, de mindezt nem a napsütés vagy légköri aszály, hanem a Xylella fastidiosa nevű baktérium okozza. Ez a kórokozó az elmúlt 10 évben egyre súlyosabb károkat okoz a mediterrán növényeken, mert gátolja a víz- és tápanyagszállítást. Ha ilyen fertőzésre gyanakszunk, azonnal vágjuk le a beteg részeket, és figyeljük a növényt, tovább terjed-e, mert ha igen, előbb-utóbb el kell búcsúznunk a leandertől, ellenszere ugyanis egyelőre nincs a Xylella fastidiosa fertőzésnek. Ezért is fontos, hogy megfelelő kondícióban tartsuk a növényeinket, hiszen ha megkapják a szükséges vizet és tápanyagokat, akkor ellenállóbbak a kórokozókkal szemben.

Tudtad, hogy amilyen szép a leander, legalább annyira mérgező is? Az alábbi galériában megnézheted azoknak a növényeknek a listáját, amelyekkel jobb óvatosnak lenni: