"Egy éven keresztül minden egyes nap szexeltem. Nem, nem 365 különböző férfival, hanem a saját férjemmel és igen, még a piros betűs napjaimat se hagytuk ki. Ne kérdezd, hol voltak és mit csináltak a gyerekeink ezalatt, felteszem – remélem - nem velünk voltak elfoglalva. Még mielőtt azt gondolnád, gyorsan leszögezem, ezt az egészet nem azért csináltam, hogy megmentsem a házasságomat; sokkal inkább magamért tettem.

Élesen emlékszem az előzményekre: ahogy a zuhanyfülkéből kilépve megpillantom magam a tükörben; nem sokkal azután, hogy világra hoztam a a harmadik gyermekünket. Az első gondolatom az volt, hogy

Valami megpattant bennem; ettől kezdve ugyanis azt éreztem, hogy én soha többet nem lehetek pucér, ezt a testet egyszerűen nem mutogathatom. Ha szexeltünk is a férjemmel valamennyit azokban az időkben, azt is szigorúan sötétben, a hasamat és a melleimet takargatva engedtem. Az együttléteink után pedig szépen megvártam, amíg kimegy a szobából és csak az után kászálódtam ki az ágyból, hogy összeszedjem a szétdobált ruháimat és hogy felöltözzek. Így ment ez évekig, míg már engem is aggasztani kezdett a dolog. Vajon a férjem emlékszik egyáltalán még arra, hogy nézek ki meztelenül?

Aztán eszembe jutott egy barátnőm, aki egyszer elmesélte, az esküvőjük óta minden áldott nap összebújnak a férjével. Úgy fogalmazott, ez nekik olyan természetes, mint ahogy a nap lemegy este és felkel reggel. Nem ismerek náluk boldogabb és kiegyensúlyozottabb házaspárt közel s távol.. Arra gondoltam, miért is ne tehetnénk egy próbát mi is? Rettegéssel vegyes kíváncsisággal vártam, hogyan leszek én is képes minderre. A férjemnek persze semmi ellenvetése nem volt, sőt.

Őszinte leszek, borzasztó nehezen indult be a dolog…voltak esték, amikor legszívesebben a tévé elé kucorodtam volna a kedvenc macinacimban, egy tál popcorn társaságában; a legkevésbé kívántam, hogy bárki hozzám szóljon, az érintésről nem is beszélve. Máskor meg azon agyaltam, hogy mennyire önző vagyok, hogy ezt az időt is a gyerekektől veszem el. Ám ahogy teltek-múltak a hónapok, azt vettem észre, hogy egyre jobban várom ezeket az alkalmakat, amik ráadásul egyre inkább kiszabadultak a hálószobából; és néha csak úgy megtörténtek, a ház különböző pontjain.

A szex a mindennapjaink részévé vált és ezzel együtt mi is sokkal romantikusabbak lettünk egymással. Kéz a kézben sétáltunk, hosszabban csókoltuk meg egymást a reggeli indulás előtt, ilyesmik. A kapcsolatunknak szemmel láthatóan jót tett a szorosabbra fűzött intimitás.

Ami pedig engem illet, a változás elképesztő volt: alig telt el 3 hónap, egészen másként kezdtem látni magamat, a testemet. Zenéket válogattam össze, amik beindítanak, egyre felszabadulva tudtam élvezni a légyottjainkat. Év vége felé már semmiféle ruhadarabra nem volt szükségem, hogy elrejtsem magam. Sőt, nyugodt szívvel grasszáltam át a konyhán fehérneműben is, és nem húztam ki magam a férjem karjaiból, ha olyankor átölelt.

Ez az egy év eltelt, mi pedig közel sem szexelünk már minden egyes nap – no nem azért, mert elegünk lett belőle. Egyszerűen csak azért, mert emberek vagyunk, nem pedig gépek. A mindennapos együttlétek élménye, pozitív hatása viszont azóta is masszívan érezhető a házasságunkban. Sokat tanultunk ebből az időszakból mindketten: saját magunkról és kettőnkről is.

Te is rendre a hibákat keresed és találod magadban? Akkor az alábbi 10 testpozitív mantra rajtad is segíthet!