Mindenki úgy érzi, beleszólhat abba, hogyan nevelem a gyerekem – a legidegesítőbb példák nagyobb gyerekeknél

Borítókép: Mindenki úgy érzi, beleszólhat abba, hogyan nevelem a gyerekem – a legidegesítőbb példák nagyobb gyerekeknél Forrás: pexels/Helena Lopes
Szülőnek lenni bizony kegyetlen, gyötrő, kétségből kétségbe omlasztó feladat még akkor is, ha minden jól megy. Legutóbb megírtuk, micsoda véleményorkánt állnak ki egy újszülött friss szülei még akkor is, ha a baba – és a születés – szokványos menet. Lássuk, mi lesz, amikor elmúlik a „három napi csoda” és a csecsemőből baba, majd kisgyerek, sőt, adja az ég, kiskamasz lesz!

Kisgyermek (években számolunk)

Az újszülött-csoda három napig tart. Esetleg három hétig. A végén a szülők magukra maradnak a tanácsok, protokollok, javaslatok és javallatok, előírások és lehetőségek útvesztőjében. A végén mindenkinek lesz egy saját menete, egy egyedi attitűdje, egy egyszeri családi harmóniája. Ám hamarosan jön a legveszélyesebb szakasz. A játszótéri és ovis kapcsolatrendszer.

A mosoly országa

A szülők épp csak túlélték a rokonság jótanács-cunamiját. És tessék, azonnal felbukkannak a hasonló korú gyerekkel „küzdő” szülők. Pláne a többgyerekes szülők. Mert bizony nagyszerű dolog minden nyűgről és bajról együtt értekezni, mégsem olyan magányos, mikrovilágba zárt ösztönlény így az ember. De egyben kibírhatatlan élmény a kéretlen, okoskodó, trükkösen vérszívó „többi szülőt” hallgatni. Tanulj meg Anya (és Apa) mosolyogva elengedni dolgokat a füled mellett.

Forrás: pexels/Ksenia Chernaja

Galériánkban további példákat láthatsz a legidegesítőbb beleszólásokra!