„A világ megmentésének záloga mi vagyunk, a nők!” Spitzer Gyöngyi Somíta „808 nő teremtő ereje” rendezvényén jártunk
Azt tanították, hogy a jó kislányok nem emelik fel a hangjukat, nem zavarognak, nem ordibálnak. Ha csendben játszunk, dicséretet kapunk, ha türelmesen várunk, szintén. Megtanultuk szabályok szerint, hogy mi méltó, hogy mit tehetünk, és mit nem. Arra tanítottak minket, hogy alkalmazkodjunk egy olyan világhoz, amit nem nők irányítanak, és mindezt mosolyogva tegyük, különben senki sem kedvel majd minket. Így alkalmazkodtak az anyáink, nagyanyáink, dédanyáink, ükanyáink, szépanyáink, óanyáink.
És ma a világ tele van pánikrohamos „jó kislányokkal”, mert a szerep, amit rájuk osztottak élhetetlen és igazságtalan. Fuldokolunk a saját életünkben a megfelelési kényszertől, a transzgenerációs és a múltunkban szerzett traumáinktól. Elfelejtettünk szülni, elfelejtettünk a női minőségünkből teremteni, táplálni, lágyak lenni. Hajlamosak vagyunk a maszkulin erőnket előhívni, ezzel alkalmazkodva az elmébe zárt strukturált modern világ követelményeihez.
„Fordítsd a traumáidat az előnyödre!”
Hangzott el a mondat Spitzer Gyöngyi Somíta szájából a „808 nő teremtő ereje” névre keresztelt rendezvényén, amin közel 1000 angyali fehér ruhás nőt látott vendégül. Egy csarnoknyi nő ugyanazzal a céllal érkezett a 8 órán át tartó – ahogy Somíta fogalmazott – zenés gyógy-színház eseményre: hogy tisztuljon, gyógyuljon, szívét az elméjével összekapcsolja, méhéből teremtsen, megerősítse saját tartó oszlopát, feltöltse a legfőbb energiaközpontjait, találkozzon a felsőbb énjével, hogy végre a saját újtára lépjen, a saját életét tudja élni.
Ahogy közelítettem a Folyondár utcai csarnokhoz a navigáció megtréfált: a budai hegyek egyik csúcsára vezetett, ahol az autóm beleragadt egy olyan sártengerbe, amiben a lelkem is tapicskolt hetek óta. Hallottam Spitzer Gyöngyi figyelmeztető mondatát:
Hiszek a jelekben. Az elmúlt hetekben nagyon mély pontra érkezett az életem. Éreztem, hogy most kell eldöntenem, hogy hiszek-e a saját erőmben, a változás képességében, vagy éltetem tovább az önsajnálatomat. GPS, újratervezés… a kapuzárás előtti pillanatban surrantam be a terembe.
Kedves Gyöngyi! Olvasva a soraimat remélem nem bántalak meg azzal, ha azt mondom, hogy 2024.02.24. túlmutatott a zenés gyógy-színház kategórián. Sokszor kellett figyelmeztetnem magam, hogy újságíróként vagyok jelen, lépjek egy kicsit hátrébb, legyek megfigyelő, aki később egy tudósítást írhat. Az (Ön)gyógyítás művészete volt ez a mágikus együttlét, amiben előadás, meditáció, szakrális és örömtánc, közös éneklés és mantrázás, bodywork, imádkozás találkozott 1000 nővel. Körbenézve tudatosítottam, hogy mi, nők szomjazzuk a kontrollmentes állapotot, visszakapcsolódva az ősbizalom állapotához.
Fontos megemlítenem a Gyöngyivel együtt zengő zenekart, akik valami olyan ősi erőt hívtak le a felhőből, a közösből hangszereikkel, torkukkal, amilyet még hasonlót sosem hallottam. Mintha a csarnokban lévő nők mögött az összes felmenő női ág ott sereglett volna, segítve a gyógyulási folyamatokat. Kovács Sára Dizna, Fodor Réka és Szirtes Edina Mókus valódi sisterhood üzemmódban tartották zenéjükkel a teret Somíta dalainak, minden túlzás nélkül a varázsoltak igét is használhattam volna.
Hogy született meg a „808 nő teremtő ereje” esemény ötlete?
2019. áprilisában Spitzer Gyöngyi Somíta álmában azt az üzenetet kapta, hogy 2020.02.22. napjára hívjon össze legalább 200 nőtársát, és kezdjék el az érzelmi testben a fájdalom és harag rétegeket tisztítani. A 2020-as évben végül 600 nővel együtt dolgoztak nőszövetségben.
Négy évvel később 2024-ben folytatva a megkezdett munkálatokat, 808 lett a Gyöngyi által válaszott vendégszám. A nyolcas szám a számsorban a kiteljesedés, a csúcs megtestesítője, vízszintesen elforgatva a végtelen szimbolikája. Ha az idei esemény kiválasztott dátumát vizsgáljuk a számmisztika szerint, a számjegyeket összeadva szintén nyolcat kapunk (2+0+2+4+2+2+4=8).
ÉVA / Endrész Tímea: Az esemény alatt és azóta többször is nyilatkoztál arról, hogy egy új világ van születőben. Milyennek képzelhetjük ezt el? Milyen az új világ? És milyen benne az új ember, az új nő?
Spitzer Gyöngyi Somíta: Egy utópiáról beszélünk, egy elképzelésről. Azt gondolom, hogy ez tőlünk függ, hogy mennyire tudjuk megemelni a rezgésszintünket. Hogy az ébredők száma mennyire éri el a kritikus tömeget. Egy nagyon sűrű időzónában vagyunk. Minden azon áll vagy bukik a dolog, hogy mi mennyire tudunk együtt emelkedni, a kollektívtól függ. Az van a világban, ami a sok-sok ember szívében, lelkében, fejében. Az manifesztálódik a 3D-ben, az csapódik le az anyagban.
Az új ember önazonos, a középpontjából, vagyis a szívéből él. Nem az ego, az irigység működteti, nem játszmák alapján, és nem a sztereotípiák szerint él. És hogy az új nő miben tér el, a mostani nőtől? Nem alárendelődő, nem megfélemlíthető, nem megalkuvó, nem köt kompromisszumokat, hanem a saját ősi erejéhez és a szívéhez kapcsolódva szereti önmagát. Az új ember szeretettel tud kapcsolódni a másikhoz. A szakrális új nő című könyvemben egyébként részletesen írok erről.
Aki a szeretetből él, az emelkedni fog, aki meg nem az leválik. Olyan a helyzet most, mintha a Csillagok háborújában a sötét oldal meg a világos erő ütközne egymással. Most ennek a színterén vagyunk a világban.
ÉVA / Endrész Tímea: Mi a véleményed, a nőknek nagyobb szerepe van, lesz az új világ kialakításában?
Spitzer Gyöngyi Somíta: Egyértelműen. Minden teremtés a mi méhünkből jön. Felmerülhet a kérdés: a háború is? Igen! Minden férfi mögött áll egy nő, egy anya, és az, hogy milyen férfiak lesznek a világban, az azon is áll, hogy mennyi tudatosan élő nő lesz a Földön. Aki tudatosan él, aki tudatosan szül és nevel, aki önmaga is felnő annyira, hogy nem a saját sérüléseit teszi a saját gyerekébe. Tehát mi vagyunk a teremtő anya úristenek.
Az elmúlt évezredekben patriarchális társadalomban éltünk. Most nem matriarchális korszak jön, hanem egy új korszak jön, amit én úgy egyensúlynak nevezek. A nőben van az a kraft, az az erő, az anyagba lehozás, amivel sokkal tudatosabban kell élnünk. A szeretetből való teremtésből tudunk emelni.
Jelenleg mi, nők sokkal nyitottabbak vagyunk az önmunkára, törünk föl, mint a gejzír. A női tudatosságon áll vagy bukik, hogy ez a bolygó mennyire fog csatatérré válni, egy rabszolgatársadalommá, vagy pedig visszamegyünk az ősihez, a természeteshez, a mágikus teremtőerőnkhöz. Ahhoz, az erőhöz, amiért évszázadokon át máglyára vetettek bennünket, most pedig pont ez a tudás mentheti meg, emelheti az emberiséget.