Az a típus vagyok, aki szereti vendégül látni a családtagjait, barátait, de az ezzel járó előkészületeket már kevésbé. Múltkor bele is futottam egy olyan gag videóba Instagramon, amin a férj azt figurázta ki, hogy a felesége a vendégekkel mézes-mázas, kedvesen kínálja az ételeket, szerényen fogadja a dicséreteket, de a vendégek érkezése előtti órákban házisárkány-üzemmódban készülődik, koordinál. Felnevettem, mert annyira magamra ismertem – és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. A szépen megterített asztal, gondosan kitakarított lakás és az ünneplőbe öltöztetett gyerekek mögött ugyanis ott van az anya, aki háromszor kapott idegbajt az elmúlt 24 órában, és örül, ha meg tudott fésülködni meg otthonkából átöltözni, mielőtt kopogtatnak a meghívottak.

Nem csak ebédre lehet hívni vendégeket

Az elmúlt években jó pár családi vendégséget vezényeltünk le a férjemmel (a többes szám mondjuk csak jelképes, mert valljuk be, a munka nagy része mindig a nőkre hárul). Mivel a gyerekek egyre növekvő száma miatt egyedül nálunk férünk el kényelmesen, általában legalább 15 ember gyűlik össze, de ha olyan eseményről van szó, amire a tágabb család is hivatalos, akkor már 25 felé közelít a létszám. Ráadásul nemcsak a létszám, hanem a különböző életkorú gyerekek napirendje is megnehezíti a vendégség szervezését. Mikor együnk, hogy az egyik ne legyen nyűgös a fáradtságtól, a másik viszont ne éppen akkor kelljen fel a szundijából, amikor az anyukája a levest kanalazza? Biztos sok anyukának ez a dilemma is ismerős.

Két éve aztán, a legkisebb keresztelőjén támadt az ötletem, hogy mi lenne, ha elengednénk az ebéd gondolatát, és délelőtt lenne a vendégség. Erre mondjuk az is ösztönzött, hogy a templomi időponthoz is kötve voltunk, a szertartás után rögtön alvásidő következett, és értelmetlennek tűnt úgy vendégséget tartani, hogy a kis ünnepelt átaludja. Valahogy mi, magyarok foggal-körömmel ragaszkodunk a családi ünnepség = ebéd felálláshoz, de úgy voltam vele, ideje új hagyományokat teremteni. Kitaláltam, hogy a szertartás előtt, 10 órától várunk mindenkit brunchra, vagyis villásreggelire, és az ötlet mindenkinek bejött!

Délelőtt dínomdánom, délután pihenés

Egyrészt a brunch sokkal jobban tud működni svédasztalos megoldással, mint az ebéd, hiszen a könnyen bekapható falatkákkal könnyebb boldogulni álldogálva vagy a kanapén ülve, mint a sült hússal vagy levessel. Ez nagyobb létszámnál mindenképp előny. Akkor is kényelmesebb, ha sok a gyerek, mert a vidáman szervírozott finomságokat szívesebben megeszik a kicsik, nem kell beléjük könyörögni. Ráadásul az egésznek nincs egy kötött időpontja, nem kell a gyerekeket fixen az asztalhoz rendelni, hanem szabadon játszhatnak és ehetnek. Háziasszonyként sem görcsölök azon, hogy semmi ne hűljön ki, minden időre meleg legyen és hasonlók. Több fogást előző nap el lehet készíteni, max egy vagy kettő frissen sültet hagyok aznapra. Nem mellesleg a mai árakkal sokkal gazdaságosabb is, mint ennyi főre legalább kétfajta húsos főételt, levest és desszerteket rittyenteni.

A vendégek oldaláról örültek, hogy olyan ízeket, fogásokat ehettek, amiket otthon nem készítenek. Még az idősebb, vidéki rokonok is odavoltak a villásreggeliért, senki nem hiányolta az ebédet. Az is plusz pont volt, délben véget ért a program, így tudtunk is elég minőségi időt együtt tölteni, de délután mindenki mehetett a saját dolgára, nem ment el az egész nap egyetlen családi ebéddel, hiszen a készülődés és utazás a meghívottaknak is idő. Délután 1-re pedig házigazdaként is túlvoltunk a rendrakáson, elpakoláson, nem hullafáradtan, estébe nyúlóan kellett ezzel bajlódni. Nálunk a családi brunch annyira bejött, hogy azóta már több szülinapot is bonyolítottunk hasonlóan.

Ha te is kedvet kaptál hozzá, az alábbi galériában találsz hozzá recepteket: